Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 3. szám - Kisch, Egon Erwin: Tetoválásaim: részletek :Tandori Dezső fordítása

albumot — micsoda balszerencsés véletlen! — épp egy félórája vitte el megtekintés végett

— egy hajóskapitánynak. S így csak egyetlen mintája van kéznél, a híres néger artista, Bimbo.

Megnéztem hát Bimbót, aki egyáltalán nem virágra, hanem egy varietécsimpánzra hasonlított, s még a nyakkendője is olyan vonzó volt, mint egy kosár rohadt eper. Menekültem volna, de ezt szinte el se határozhattam, Alfred Löwenfeld már fogta a kezem, s e kézfogó eredménye pillanatokon belül az lett, hogy karom bőrén megjelent az émelyítő excentrikus alapozása Günther Wagner üvegcséből bánatos színű gyári tus löttyent egy dörzstálkába, az elektromos készülék pedig működni kezdett. Valami injekcióstű-félével, ami ugyanakkor mintha közönséges csőtű lett volna, mind az elektromosság, mind a tus érintkezésbe került velem, a mester elindult a néger kontúrjain, hogy csak úgy fröcskölt a festék s a vér. A nadrágot feketére akarta megművészkedni, ám ez ellen angolul — egy cseppet sem angolosan — vétót emeltem. Nem ért semmit a tiltakozásom akkor sem, amikor azt akartam megakadályozni, hogy a fekete gülüszemeket zölddel karimázza — ó, akkor nem látszana a fekete arcon, hogy szem is villog belőle! Igaza volt, így eltűrtem, hogy karomba méregzöld karikákat metsszen.

A műtét alatt a Columbus zászlóshajó vén amerikai matróza elmesélte, hogy egészen a múlt évig Prossnitzban dolgozott, gyarmatáru-kereskedése volt, ez azonban csődbe ment. A bolt ment, ő is ment, azaz jött — Palesztinába igyekezvén, ahol állítólag az unokaöccse élt, útközben tengeribetegséget kapott, és ki kellett szállnia Konstantinápolyban.

— Na, és akkor itt megismerkedtem egy norvéggal, akié ez a tetoválóbódé volt. Gondoltam, ez nekem való ügy lenne, és mert az az eszkimó bemesélte ráadásul, hogy az üzlet jól megy, elmondtam neki én is, hogy Jeruzsálemben egy exportcégnél vár állás, társtulajdonosi minőségben, és hozzátettem, hogy ha viszont ő átadja nekem ezt a kóclerájt, az övé lehet a hajójegyem meg az ottani várományom. Belement, de elcipelt a közjegyzőhöz, hogy minden törvényes biztosítékkal legyen neki; hát legyen neki, mondtam, és lemondtam a részemről a jeruzsálemi cégnél. ..

— Miféle céget szervezett meg annak a szerencsétlennek?

— Á, már nem is tudom .. . megadtam valami címet... mindegy, hát nem? A lényeg az, hogy elment szépen a hajójegyemmel, a biztonság kedvéért én még itt körözést is indíttattam ellene, nehogy visszajöjjön; és akkor kezdődött. Vagyis az, hogy ebbe a bodegába egy árva lélek nem tévedt be, de véletlenül se! Kérem, ki olyan ostoba manapság, hogy tetováltassa magát, nem? Egy nagy csődtömeg volt, amit az a ganef rám hagyott, kézzelfogható érték csak ez a felszerelés, ha ezt értéknek nevezi, csupa rozsda az egész, a leggyönyörűségesebb fertőzést biztosíthatom jó pénzért...

(Épp a rohadteperszínű nyakkendőt döfködte a karomba, és a vér meg a kármin gyönyörűséges mocsokká elegyedett.)

— ... gondolja meg, micsoda kellemetlenségeim támadhatnak itt a hatóságoknál, ha csak egyetlen ügyfelem is meghal vérmérgezésben! Senki rám se nyitotta volna az ajtót, ha ezt a plakátot nem csináltatom, így a Columbus, meg a „Fred A. Lionsfield” név, szóval az amerikaias jelleg ide csábít legalább néha egy-egy balekot...

Közben Bimbo is hús-vér lény lett általam; s hogy léte szerves, mi sem bizonyíthatta volna jobban, mint hogy — fájt, jobban, mint az első, suvikszos alkotás. Szavatoltan érzéstelenítjük, gondoltam vegyes érzések közepette; ennyit az amerikaias reklámról. Ó, hát nyolc napon belül elmúlik, biztosított „Mister Lionsfeld”, egy a lényeg, hogy tartsam a karomat nappal mindig minél magasabbra, és dörgöljem be jó sok vazelinnal. Egy kitűnő bőrgyógyász közbeavatkozásának köszönhetően a dagadás csakugyan elmúlt a végén, de a zöld szemkarikák évről évre elővesznek — gyötrésük tehát örökzöld. Hanem épp e szúrós szemek miatt — mert hogy mennyire szúrósak, annak magam vagyok csak a megmondhatója! — kedvelik a nők a tetovált négert oly nagyon. Még évek múltán is kérdezgetik:

— Hát a Bimbód mit csinál? Még most is olyan begyulladós? — Főleg társaságban nem örülök az ilyen érdeklődésnek, mert akkor mindenki tudni akarja, mi is .. . azaz ki is az a Bimbo, és mutogathatom a zöld szemű szörnyet.

54