Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Kilényi Géza: Környezetvédelmi igazgatás - környezetvédelmi jog
isszák, amikor a környezetvédelem egyes szakterületein már nagyon komoly és célra orientált hatósági tevékenység volt, megfelelő szabályozással alátámasztva. Jogtörténeti kuriózum, de tagadhatatlan tény, hogy modern vízminőség-védelmi jogszabályaink őse a vizekről és a csatornákról szóló 1840. évi X. törvény volt, amelynek 14. §-a kimondotta: „a vizek vagy csatornák ágyaiba szemetet, földet vagy trágyát hordani 100 Ft., vagy egyhónapi árestom büntetése alatt tiltatik”. (Ha e törvény még hatályban lenne, a száz forintnak semmiféle elrettentő hatása nem volna, de az ország „áristomai”, azaz fogdái egykettőre megtelnének a vízminőség-védelmi szabályok ellen vétőkkel.) Nem véletlen tehát, hogy a felszabadulás után is a vízminőség-védelem vált a legkorábban, s az évek folyamán leggyakrabban szabályozott környezetvédelmi szakterületté. A Minisztertanács már 1952-ben elrendelte, hogy „gyárból, bányából, ipari üzemből, ipari vállalattól, telepről kikerülő vizek csak kellő tisztítás után vezethetők el”. (De szép is lett volna, ha e rendelkezés nem marad meg a jámbor óhaj szintjén!) Két évvel később egy miniszter- tanácsi határozat azt is kimondotta: közegészségügyi vagy népgazdasági szempontból káros szennyvizet kibocsátó üzemet, illetőleg létesítményt szennyvíztisztító berendezés nélkül sem tervezni, sem létesíteni, sem üzemeltetni nem szabad; a meglevő üzemek esetében pedig utólag kell megépíteni, illetőleg korszerűsíteni a tisztítóberendezést. Nagy kár, hogy e kiemelkedő jelentőségű jogszabály — mivel a Magyar Közlönyben nem tették közzé — már megalkotásának idején sem vált széles körben ismertté; később pedig feledésbe merült. Ám a Minisztertanács szívósnak és kitartónak bizonyult: 1961-ben immár nyilvánosan kihirdetett jogszabályban megismételte az imént idézett rendelkezést és megtoldotta azzal, hogy a hiányzó szennyvíztisztító berendezések megépítésére 1971. december 31-éig adott határidőt. Egyidejűleg a kormány új típusú államigazgatási szankcióként létrehozta a szennyvízbevezetési díj, illetőleg a szennyvízbirság jogintézményét, amely utóbbi volt hazánkban az első környezetvédelmi bírságfajta. Az elmúlt évtizedek során egyre ütőképesebbé vált a vízügyi hatósági szervezet — a 12 vízügyi igazgatóság és a tanácsok vízügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervei, az Országos Vízügyi Hivatal irányítása alatt — amelynek tevékenységén belül mind jelentősebb szerephez jutott a vízminőség-védelem. Ugyancsak a felszabadulás előtti előzményekre tekinthet vissza a természetvédelem, amelynek első átfogó jogszabálya, az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. törvény, sok tekintetben ma is korszerű ökológiai szemléletet tükröz. Említésre méltó, hogy az igen terjedelmes — 315 §-ból álló — törvény a jelenleg hatályban lévő rendelkezéseknél szélesebben vonta meg a természetvédelem tárgyainak körét, s egyebek között ide sorolta azokat a tájrészeket, sőt egész tájakat, amelyek tájképi szépségüknél vagy egyéb kedvező természeti tulajdonságaiknál fogva a természetélvezet (természetjárás, turizmus, kilátás és tartózkodás) vagy a testedzés szempontjából különösen becsesek. A felszabadulás után a Népköztársaság Elnöki Tanácsa első ízben 1961-ben alkotott törvényerejű rendeletet a természetvédelemről, utat nyitva ezáltal a természetvédelmi hatósági szervezet továbbfejlesztésének. Ugyanebben az évben született meg a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló törvény, legalább részben megvetve annak a tevékenységnek az alapjait, amely a későbbiek során „földvédelem” néven került be a környezetvédelmi törvénybe. A levegőtisztaság-védelem 1971-ben indult fejlődésnek, amikor egy — csupán a Határozatok Tárában közzétett, s igy korlátozottan hozzáférhető — minisztertanácsi határozat elrendelte: érvényt kell szerezni annak a követelménynek, hogy a vállalati gazdálkodó szervek, a szövetkezetek, a kisiparosok ne szennyezzék a levegőt a megengedett mértéken felül. Ennek érdekében az ország területét levegőtisztaság-védelmi szempontból három — kiemelten védett, védett, illetőleg egyéb — kategóriába kell sorolni. Ugyancsak veszélyességi kategóriákba kell sorolni a légszennyezőket is, akiket légszennyezési alapjárulék fizetésére kötelez a hatóság. A minisztertanácsi határozat távlati célként előirányozta, hogy az alapjárulékot a későbbiek során progresszív bírság váltja majd fel. Ennek realizálására 9
