Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Balázs Géza: "Titok a neved, Suha János...": magyarországi tetovált feliratok
későbbi tartalmi kommunikációhoz. Elsőként Malinowski, a néprajztudós figyelt föl a nyelvhasználat e módjára: „A primitív nyelv egyes használataiban úgy szolgál, mint az egyes ember viselkedése és az összehangolt emberi tevékenység közötti kapocs. Ez a tevékenységnek egy módja, nem a visszatükrözés eszköze. Ebben a helyzetben az elbeszélő új kapcsolatokat hoz létre a szavak érzelmi hatásával.”6 Malinowski az általa megfigyelt nyelvhasználatot elnevezte fatikus kódnak: „A beszédnek ez olyan módja, amelynek során az együvé tartozás kötelékeit puszta szóváltás hívja létre .. . (A) nyelv itt sem a gondolat átvitelének eszköze.”7 A fatikus funkciót — amely tehát a kapcsolatra, kontaktusra utal — Jakobson is fölvette kommunikációelméleti modelljébe. De pontosan hogyan is lehetne leírni a fatikus nyelvi elemeket? A kommunikáció nyilvánvalóan sok valódi, konvencionális jelentéssel bíró közlést átértékel, mégis a fatikus (vagy kapcsolatra utaló) nyelvhasználatnak vannak tipikus módjai. A kommunikációba általában a kapcsolatteremtés, a kapcsolattartás és a kapcsolatzárás során illeszkednek be. Vannak olyan beszédesemények (szövegművek), amelyek puszta fatikus rítusok — tartalmi közlés nélkül. Például: — Szervusz, mit csinálsz? — Semmit. — No, szervusz. A fatikus nyelvi elemek a nyelv fejlődése során kialakították a maguk főbb csoportjait. Ilyenek a konvencionális és újabb köszönésformák, az ugyancsak konvencionális kifejezések (szólások, közmondások, közhelyek), a köszöntők műfaja. Mert, valljuk be őszintén, hogy az év végén kapott képeslapra írt Boldog új évet kívánok! nem sok jelentéssel, tartalmi közléssel bír. Gyakran még az alája firkantott névről sem jut eszünkbe semmi. Ahogy magánéletünk megannyi szokásában oly nagy szerepe van a fatikus megnyilatkozásoknak (végeredményben az emberi lét elképzelhetetlen nélkülük), a tetovált feliratok esetében is rendkívül sok vonatkozik a kapcsolatra — s ezáltal a nyelv fatikus funkcióját valósítják meg. A fatikus funkció legnyilvánvalóbb megjelenítése a vocativus, a megszólítás. A tetovált feliratokban a megszólított személy gyakran „bujkál”, elrejtőzik. Erre utalnak a kezdőbetűk. A nevek kezdőbetűinek tetoválása két okból is kedvelt szokás. Az egyik a redundancia, a „fájdalommegtakarítás” okán. De ennél is fontosabbnak látszik a másik ok: sokan már a tetoválás pillanatában érzik, hátha mégsem tart örökké ez a kapcsolat, s akkor el kell számolni más előtt a szerelmi történet eseményeivel. S egy E betűvel könnyebb elszámolni: lehet értelmezni Erzsinek, Évának, Emíliának vagy egy jóbarát nevének. A titkolódzás a hosszabb szövegekben is megfigyelhető, pl.: Titok a neved, Suha János 1963 Talán a homoszexualitás miatti titkolódzás az oka a másik rejtőzködő megszólításnak, amely határozatlan névmással kezdődik: Valaki Misi, tied vagyok mindhalálig. Az életem első szerelmem te voltál, az is maradtál. 1948 Homoszexuális jellegű tetoválást egyébként ritkán találni. A „Szeretlek Pistike, 1969” szöveg egy 19 éves fiún olvasható ugyan, de szinte biztosan a testvérének szól. Ám a „Kívánlak Béla” szöveg, amely ugyancsak férfin olvasható (és saját neve nem Béla, mert ilyen humoros megoldásokkal is összefuthatunk!) már egyértelműen utal az illető érzelmeire. Önmegszólító tetoválásnak nevezhetjük az előbb már jelzett példát. Ebben az esetben a tetovált felirat magára a tetoválás viselőjére, az alanyra vonatkozik. Előfordul olyan szöveg, amelyben valaki magának vall szerelmet. Ez inkább humoros, tréfás játék a használt kóddal, mint narcizmus. Az „Ernő nefelejts!” szöveg egy Ernő keresztnevű férfi mellén díszeleg. Nyilvánvalónak látszik, hogy önmagára vonatkoztatott, önmegszólító tetoválásról van szó. Bár az is lehet, hogy idegen tetováló üzenetét olvastuk! A kapcsolatteremtés legfontosabb aktusa a köszönés. Gyakran futó emberi kapcsolataink 41
