Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Balázs Géza: "Titok a neved, Suha János...": magyarországi tetovált feliratok
helyesírási variáns bevezetését is. Az Isten álld meg a magyart nyilvánvalóan mást jelent, mint a Kölcsey-sor, de a tetováló biztosan nem erre a humoros változatra gondolt, hanem egyszerűen csak nem ismerte a helyesírást. Ilyen esetben tehát nem fonetikai, hanem helyesírási variánsról célszerű beszélni. A tetovált feliratok tematikai változatai jól körülhatárolható kulturális szférát alkotnak. Elemei mégis rendkívül összetettek, a kultúra minden tájáról „összeseprettek”. Csakúgy, mint a mai folklór legtöbb jelenségénél, itt is megtalálhatjuk a hagyományos, tradicionális, változatlan folklórt, a kultúrák közti kommunikáció folklórját és az új jelenségek folklórra emlékeztető motívumait. A tetovált feliratok esetében sok a nemzetközileg is ismert formula. Azonban ezek is mindig egy konkrét közösségben, csoportban funkcionálnak, tehát létük folklór feltételekhez kötött. Egy-egy formula rendszerint változatokban, variánsokban él. A valódi folklór-variánsok mellett a fonetikai és helyesírási variánsok a lejegyzés miatt érdemelnek figyelmet. A már említett szempontokon túl a helyesírási variáns fontosságára azért is föl kell hívni a figyelmet, mert a tetovált feliratok esetében minden megtakarított névelő, betű, írásjel fontos, hiszen „fájdalommegtakarítást” is eredményez. Gyakran akadni félbemaradt vagy elírt szövegekre. Az egyik „adatközlő” (helyesebben: „adathordó” vagy „adatviselő”) hasán csak É betű volt olvasható. Egy másikon a már értelmes Éh feliratot lehetett olvasni. Mindkettő félbehagyott formának tekinthető az e testtájon gyakori Éhes feliratot ismervén. Előfordulnak fordított tetoválások is. Nyilvánvaló, hogy a tetoválásszövegeknek követniük kell a balról jobbra történő írásmódot. Néha tréfából palindrom (tükör) alakban írják a szöveget. Pl. Ógravascgáliv = Világcsavargó. Ennél is izgalmasabb az, amikor a kommunikációs viszony alapvető felrúgásáról van szó. A tetovált feliratok ugyanis a saját bőrre, de a vevő szemszögének megfelelően születik balról jobbra. Ez a szemlélet az adó, a tetovált személy szemszögéből fordított. Találkoztam olyan tetoválással — valószínűleg saját kezű, öntetoválás volt —, amely az adó, a tetováló szemszögéből született, tehát a vevő szempontjából fordítva és jobbról-balra. Ki tudja, hogy alapvető vizuális készségek hiánya, vagy esetleg a kommunikációs alapviszony tudatos fölrúgása eredményezte ezt a formát? A szöveges tetoválások fontos jellemzője a táviratiság, a redundancia kerülése. Távirati- ságra jó példa lehet a következő valóban távirat-ihletettségű tetoválás: Margit, imád Lajos. 1944 Tradicionális, hagyományos szövegek esetében azonban a redundancia is megjelenhet (hiába nő meg a redundáns elemekkel a „fájdalom-együttható”): Hát ő legyen csak boldog a földön, míg én itt az éveket töltöm. 1940 A tetovált felirat tradicionális, folklór hátterére bőven akadnak példák. Konkrét néphitalakok föltehetően a tömegkultúra (a kultúrák közti kommunikáció) hatására jelennek meg a tetoválásokban. Ilyen figura például a vámpírizmus központi alakja: Drakula gróf. A vámpírizmus a népi hiedelmek közé sorolható egész Délkelet-Európában. Magyar- országon csak a nemzetiségek körében élt a hiedelem, Európa-szerte mégis magyar néphitfiguraként vonult végig a tömegkultúrában. A mai tetoválásokban a következő változatokkal találkozni: Drakula 1944 Drake 1944 Wampirs 1954 DR. AKULA 1942 Az utolsó alak nyilvánvalóan humoros célzattal született. A Drakula-feliratok a véreskezű, kegyetlen embert szimbolizálják, amilyenné viselőik is válni szeretnének. A devla zsutinma kifejezésben (1954) a cigány ördög szó jelenik meg, de találkozunk a rosszra csábító, kisértő Mefisztó alakjával is (1946). A hit, a hiedelem jelleg körébe sorolhatók az ima és fohász jellegű szövegek. Hiszen a barátságon, kölcsönösségen alapul a Véd, Védd szövegek többsége. Viselője többé nem 37
