Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Balázs Géza: "Titok a neved, Suha János...": magyarországi tetovált feliratok
Balázs Géza „Titok a neved, Suha János .. (Magyarországi tetovált feliratok) A tetoválás és a tetovált feliratok mint folklorisztikai jelenség ^^okakban rögtön fölvetődik a kérdés: jogosult-e egyáltalán a tetoválást és ehhez hasonló „modern”, az egész világon elterjedt és „városi” jelenséget a folklorisztika módszereivel vizsgálni, folklór jelenségnek tartani. A tetoválással kapcsolatosan fölmerült kérdések többsége természetesen álkérdés, de erre a következők megadják a feleletet. Kiindulási pontunk tehát: a folklór értelmezése. A folklór fogalmának kiterjesztését a szakemberek nagy része javasolja. A folk szó jelentése: nép, népcsoport és közösség. Olyan csoport, amely nyelvi, vallási, etnikus, foglalkozási vagy helyi (területi) tekintetben közös jeggyel rendelkezik. így beszélhetünk városi közösségek, iskolások, bűnözők, autósok stb. folklórjáról is. A lore tudást jelent. Olyan tudást, amely a mindennapi élethez szükséges szervezni, irányítani a társadalmi gyakorlatot; szabályokat, „kidolgozott kódokat” adni a léthez. Az így értelmezett folklór (folk + lore) minden közösségben kitermelődik, a mindennapokhoz való viszonyulásunkat segíti tradíciók hatásával és teremtésével; fogódzót, közösségi identitást jelent, s ezáltal nélkülözhetetlen szabályozója minden ember életének. A folklór tartalma természetesen időről időre változik. Nyilvánvalóan más a 20. század folklórja, mint a 19-é. Más a matyóké és a mezőföldieké. Más a Pest környéki szlovák falvaké és a bukovinai székelyeké. Más a hódmezővásárhelyieké és rákoskeresztúriaké. Más a Tahitiba kiránduló amerikai turistáké és a Bécsbe vagy Isztambulba kijutó Ibusz- turistáké. A folklór tehát koronként, területenként és csoportonként más és más. Általánosságban tekintve a mai folklór jelenségeit Voigt Vilmos a következőképpen különíti el: 1. Változatlan vagy maradvány folklór (Überbleibsel). Pl. a keresztnévadás, komaság. 2. Intézményként megmaradt, de tetemes tartalmi változáson átment folklór (nem egyházi esküvő, temetés, mai viselet). 3. Új jelenségek (üdülés, autós turizmus).1 Ha a mai folklór eredetét vizsgáljuk, más csoportosítás látszik eredményesebbnek. Klaniczay Gábor szerint a modern társadalmakban megfigyelhető „tradicionális logikájú kultúraszerveződés” három egymással összefonódó s csak logikailag szétválasztható típusba sorolható. A folklorisztikus kultúrának nevezett csoport a civilizáció perifériáján élő rétegek tradicionális kultúrája. Lényegében ezt tekinthetjük a maradvány folklór jelenségeinek. A kultúra közti kommunikáció folklórja (én inkább kultúrák Msömnek nevezném) a tradicionális és magas kultúrák metszési pontján jön létre, míg a tradicionális kultúraszerveződés a magas kultúra által meghatározott területen is előfordul, s ennek neve: civilizációs—intézményes folklór.2 Nemcsak képviselői, alkotói, hanem a rendeltetés, a terjedelem, az elvont forma és az „anyag” alapján is megtehetjük, hogy a tetoválásokat és a tetovált feliratokat önálló folklór műfajnak tekintsük. Bár így még nem emlegették a szakirodalomban. Az önállóság ténye annál nyilvánvalóbb lesz, ha összevetjük néhány rokon műfajjal. 35
