Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 3. szám - Kovács Ákos: A (test)művészet örök, avagy: bevezetjük a tetoválást

Osztják asszony jobb keze (Szibéria). A magyarországi tetoválás archaikus voltát bizonyítják azok a kutatók, akik leírták, hogy az Ob mellett élő nyelvrokonainknál a nők kézfején vagy csuklója fölött kereszt alakú tetoválásmotívumokat találtak. (Artturi Kannisto nyomán)

mondta: hogy náluk majdnem minden legénynek van. Nevei: kiverett, tüdzött, cifrázott, vagy gyakran azon alakról nevezik el, a melyet mutat, p. o. szives” (I. h. 247. o.).

Anélkül, hogy most a tetoválás szó etimológiáját részletesebben tárgyalnánk, röviden utalunk arra, hogy a testdíszítés e különös módját Magyarországon tehát már akkor ismerték és használták, mikor maga a szó még egyáltalán nem volt közhasználatú sőt, ma ismert alakja még nem is létezett. *

A visontai adatközlő szives elnevezésénél azonban érdemes egy rövid időre megállnunk. Németh László szerint ugyanis ilyen szives tetoválást viselt karján 1811 óta, húszéves korától, az a magyar főnemes is, akinek néhány év múlva oly kiemelkedő szerepe lesz majd a magyar történelemben. A férfi neve: gróf Széchenyi István volt. Ezt az adatot (lásd az életmúsorozat Az én katedrám c. kötet 402. old.) Németh László Széchenyi-tanulmánya alapján aztán mások is átvették. Nem tudjuk, hogy Németh milyen források alapján hivatkozik a szív alakú tetoválásra — az is könnyen lehet, hogy az „István karjában egy szív s Selina betetovált neve” csak esszéírói hevülete nyomán szaladt ki Németh László tollából —, mert Széchenyi a Naplókban a szivformáról semmit sem ír (lásd a Naplók Viszota-féle kiadását; közelebbről az 1819. július 17. és 27-én kelt bejegyzéseit, valamint a Függelékben lévő levélfogalmazványt. X. köt. 658, 663, 835 old.).

Széchenyi 1811-ben, s ezt most különös hangsúllyal említjük, katona és beleszeretett sógornőjének testvérhúgába, a szépséges ír-osztrák lányba, Selina O’Meade-be.

Az ő nevét viselte (esedeg szíves foglalatban) Széchenyi, de nem gondoljuk, hogy ez az érzelmi manifesztáció a hadseregben egyedül rá volt jellemző. Mindazonáltal a magyarországi tetoválásokra vonatkozóan ez az általunk ismert legrégibb adat.

Az Ethnográfia 1893. számában találunk egy erdélyi kormányszéki rendeletet, melynek ismeretében Berde Károly arra a következtetésre jutott (B. K. A magyar nép dermatológiá- ja, Bp. 1940.), hogy a szokást már egy évtizeddel korábban is feljegyezték. Az adatot

5