Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - Enyedi György: Környezet és társadalom

a környezetvédelmi törvényhozást, kényszeríti ki a környezetvédelmi előírások betartását, ha szép szóval nem megy, büntetésekkel vagy akár a szennyező tevékenység betiltásával.

Kit kell büntetni, a környezetvédelemre kényszerítenie az államnak? Elsősorban az állami ipart, mivel ennek a működése a leginkább szennyező. Az állami iparnak — direkt — tervezéssel vagy közvetett beavatkozással — az állami gazdaságirányító szervek szabják meg termelési feladataikat. Amennyiben a termelési feladat teljesítése környezetszennyező, az állami költségvetésből kell gondoskodni a környezetvédelmi beruházásokról is, amellyel, a mai rövid távú mentalitásnak megfelelően elvonja az eszközöket a gazdasági fejlesztés elől. Ha az állam megbünteti saját vállalatát a környezetszennyezés miatt, ezt csak félszívvel teheti, hiszen ha a bírság magas, a vállalat ettől veszteségessé válik, ismét az állami költségvetésnek kell a vállalatot kisegítenie.

A beruházási javak állami elosztása nemcsak gazdaságpolitikai prioritásokat fejez ki, hanem hatalmi erőviszonyokat is. Nos, a környezetvédelmi érdekek kormányzati megjelenítése igen gyenge a termelési érdekek megjelenítéséhez képest. Az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal rangja, súlya nem hasonlítható a MÉM-éhez vagy az Ipari Minisztériuméhoz, de még az ipari vállalatokéhoz sem. (Hatásköre sem terjed ki a környezet valamennyi elemének védelmére.) Csehszlovákiában nincs is minisztériumszintű környezetvédelmi szervezet. Röviden: a szocialista állam tulajdonosi szerepénél fogva nem tud következetesen népgazdasági érdeket képviselni a vállalati érdekkel szemben.

Ami a vállalatokat illeti, ezek a központi tervutasításos rendszerben előírásokat hajtanak végre, s olyan mértékben kímélik a környezetet, amilyen mértékben ezt számukra megszabják, s a feltételeit központilag biztosítják. A vállalat vezetőinek megítélése a terv teljesítésétől függ, s nem attól, hogy magánbuzgalomból törekszenek-e környezetkímélő technológia bevezetésére. A magyar félpiaci rendszerben a környezetkímélő technológiák bevezetése szintén sok nehézségbe ütközik: mert a beruházásokat korlátozzák (a vállalati környezetvédelmi beruházásokat pl. ugyanolyan felhalmozási adóval sújtják, mint a termelő beruházásokat), mert importengedély kellene, mert nincs rá pénz, mert a kiszabott büntetések költségként elszámolhatók, s a fogyasztókra átháríthatok stb. S főként: mert a vállalat a rövid távú nyereségben érdekelt, s ezt rontja a környezetvédelmi beruházás. A környezetvédelmi törvényhozás megtorolhat és megakadályozhat durva törvénysértéseket (amennyiben megleli a felelősöket), mint pl. veszélyes hulladékok védett területen történő lerakása, de aligha képes befolyásolni környezetkárosító termelési-gazdasági folyamatokat.

Ami a helyi tanácsokat illeti, elvben folytathatnak határozott környezetvédelmi politikát, tényleges akcióképességük azonban a csekély tanácsi költségvetés mellett erősen korlátozott. A legtöbb helyi tanácsnak nagy szüksége van a területén működő vállalatok pénzügyi támogatására, ezért óvakodik korlátozni azok működését, ha a környezetvédelem érdekeit sértik. A helyi hatalomban a helyi gazdasági vezetők részt vesznek, olykor a tanácselnöknél jelentősebb pozíciót képviselnek.

Nincs is még megfelelő értéke a vonzó környezetnek a közgondolkodásban. Néhány évtized telt csak el azóta, hogy a füstöt ontó gyárkémény volt a haladás alapszimbóluma. A területi és településfejlesztési tervekben megyénként, településenként nagyon eltérő mértékben szerepel a környezetvédelem. A tanácsok kötelességüknek érzik, hogy az állampolgárt iskolával, üzlettel, villannyal, közlekedési lehetőséggel ellássák, de a tiszta, vonzó környezetet nem tartják ennyire fontosnak. Tegyük hozzá: az állampolgárok nagy része sem.

Az állampolgárok aktív részvétele nélkül nem képzelhető el érdemleges környezetvédelem hazánkban (sem). A környezetszennyezésben a háztartások is részt vesznek, a gazdasági szektor környezetszennyezésében is nagy szerepet játszik az állampolgári felelőtlenség és környezeti érzéketlenség.

Az állam is elvárja állampolgárai környezetkímélő viselkedését. A környezetismeret és környezetvédelem növekvő szerepet kap a közoktatásban, az iskolásoknak környezetvédel5