Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - Enyedi György: Környezet és társadalom

mi táborokat szerveznek, versengenek a településkörnyezet csinosításáért stb. Az állam- polgári részvétel helyét, formáját azonban az állami szervezetben szeretik kijelölni, az öntevékeny mozgalmak gyanút keltenek, ellenkezést váltanak ki. A szocialista országokban — többnyire az alkotmányban is rögzítve — a környezetvédelem az állam deklarált feladata. A szocialista állam paternalista: minden jóval el akarja látni állampolgárait: munkával, lakással, ingyen oktatással, ingyen egészségügyi ellátással, csaknem ingyenes kulturális ellátással, egészséges környezettel stb. Ezt a feladatot azonban a szocialista országok: Európa későn iparosodó, elmaradott országai nem tudják, nem tudhatják ellátni. Ez az irreális feladatvállalás hamis képzetet keltett mind az állam környezetvédelemmel foglalkozó szervezeteiben, mind az állampolgárokban. Az állampolgárok zöme közönyössé vált a környezeti problémák iránt: ezek megoldása az állam (többnyire a helyi tanács, a legközelebbi államigazgatási szerv) feladata. Az állami szervezetek pedig megsértődtek, saját munkájuk lekicsinylését látták abban, ha az állampolgár részt kért feladataikból. Ahogyan az elmúlt évtizedben a környezet állapota egyre súlyosbodott, a környezetvédelmi programok sem teljesültek, úgy váltak az illetékes szervek ingerültebbé: ahelyett, hogy a gondokat megosztották volna állampolgáraikkal, aktív részvételüket kérve a megoldásban, eltitkolták a környezet állapotát. A környezet állapotáról több országban nem közölnek adatokat, az erre vonatkozó információk titkosak. Az állampolgári érdeklődés és felelősségérzet rohamosan növekszik. A hasznos és erdményes cselekvéshez korrekt információkra is szükség van; ha ezek hivatalos és mértékadó forrásokból nem szerezhetők be, nem kell csodálkozni a „második nyilvánosság” befolyásán.

Mit remélhetünk környezet és társadalom kapcsolatának változásában a jövő évtizedben? Ha javulást remélünk, ez természetesen nem lesz hirtelen, a károsított környezet regenerálódása lassú. Rendkívül fontos lenne, ha a kormányzat elismerné a környezeti problémák jelentőségét és szoros összefonódását a gazdasággal. A reformfolyamat folytatása is hozhat eredményeket. A gazdasági egységek valós önállósága, költségérzékenysége hatékonyabbá teheti a környezetvédelem gazdasági eszközeit. A vállalati tulajdon elkülönítése is egyértelműbbé tenné az állam környezetvédő szerepét. A helyi közösség formálódása, a helyi (települési) döntési szintek erősödése a helyi ártalmak kiküszöbölését könnyíti. A gazdasági szerkezet korszerűsödése is enyhítheti a környezeti terhelést. Nagyon fontos a környezetkárosodás ügyének nagyobb nyilvánosságot adni, fontos az állampolgárok megfelelő tájékoztatása, a környezethasználat s -védelem eltérő érdekeinek nyílt ütköztetése. Végezetül újra leírom: a környezet a társadalmi folyamatoknak nem kerete, hanem belső eleme. E felfogás elfogadása is közelebb vinne környezetünk ésszerű használatához.

6