Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 3. szám - Kovács Ákos: A (test)művészet örök, avagy: bevezetjük a tetoválást
Kovács Ákos A (test)művészet örök, avagy: Bevezetjük a tetoválást „A primitív szokások eredetét mindenkor homály fedi, mert mikor a cselekvés megkezdődik, az emberek sohasem érzékelik tudatosan a történelmi cselekvést vagy cselekvésük történelmi jelentőségét. Amikor tudatossá válik bennük tettük történelmi jelentősége, már messze maguk mögött hagyták a kezdeteket...” (W. G. Sumner) JL -Amikor egy évvel ezelőtt a Forrás Szerkesztőségétől azt a megtisztelő felkérést kaptuk, hogy a Magyarországi tetoválások című kutatásunk anyagából állítsunk össze egy teljes folyóiratszámot, s ez a tetoválási különszám legyen majd készülő kiállításunk katalógusa is, örömmel fogtunk munkához. Kezdetben úgy tűnt, hogy a Forrás szokásos terjedelme elegendő lesz majd ahhoz, hogy e sok ezer éves szokás legfontosabb magyarországi vonatkozásait bemutassuk. Rövidesen rá kellett azonban jönnünk, hogy ez a hagyományos keretek között nem megvalósítható. Nemcsak azért, mert a hazai anyag bemutatásánál alig tudtunk néhány korábbi cikkre, tanulmányra hivatkozni, s így a gyűjtést, feldolgozást is most kellett elvégeznünk, hanem azért sem, mert e téma nemzetközi tájékozódás, illetve bizonyos összehasonlító anyag ismerete nélkül aligha érthető meg. így, egyetértve a Szerkesztőséggel, úgy módosítottuk eredeti elképzelésünket, hogy a bővebb terjedelem és a gazdagabb képmelléklet nemcsak a magyarországi tetoválásokról ad majd képet, hanem megpróbálja azt egy tágabb horizontú, átfogóbb összefüggésben is bemutatni. Igyekeztünk a tetoválást bizonyos történeti „rálátással”, elfogulatlanul vizsgálni és erre hívnánk fel olvasóink figyelmét is, akik közül sokan első pillanatra talán nem értik, hogy mi szükség van e meglehetősen visszatetsző, s főleg már csak a különböző szubkultúrákban, a bűnözők, a csövesek világában dívó szokásról ennyit írni és beszélni, ha ez mégoly régi is. Nos, ha csak ebben a marginális létben, a társadalom peremén élők között találkozhatnánk a tetoválás szokásával, figyelmünket akkor is megérdemelné, hiszen a kultúrantropo- lógus mindenekelőtt megfigyeli és leírja az emberi kultúra jelenségeit, szokásait, nem pedig saját társadalmának elég gyakran változó esztétikai, erkölcsi szempontjai szerint minősíti azokat. Senkit sem szeretnénk arra biztatni, hogy tetováltassa magát. De kifejezetten kerülni szeretnénk ama korábban említett, meglehetősen sommás és egyoldalú elítélő vélekedést is. A tetoválás sosem volt, s ma sem sporadikus jelenség. Etnológusok szerint ma kb. 500 2
