Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - Enyedi György: Környezet és társadalom

export részben ilyen elavult termékekből áll; ezért képes például a kohászat — nagy veszteségek mellett — nyugati exportra. Ebben a „minden áron devizát szerezni” atmoszférában vállalhatta egy magyar város egy osztrák város kommunális szemetének tárolását. Félő tehát, hogy az adósságkényszer is beleszorít minket környezetromlásunk további tolerálásába.

Nehéz megmondani, milyen mértékű környezetvédelmi beruházásokra lenne szükség a romlás megállítására, majd visszafordítására. Egy csehszlovák szakértői becslés szerint az ezredfordulóig évente a beruházások 7—10%-át kellene erre a célra szánni. 1976-ban egy ENSZ-vizsgálat 10%-ra tette a fejlett ipari országokban a környezetvédelmi beruházások szükséges arányát. Ezzel szemben Csehszlovákiában a VI. ötéves tervben évi 0,85%-ot irányoztak elő e célra (ez sem teljesült), a jelen VII. ötéves tervben 2%-ot. Hazánkban is 2% körüli ez az arány.

Húsz éve, amikor a környezetszennyezés ijesztő példáiról számoltak be az újságok a Ruhr-vidékről vagy Közép-Angliából, azt reméltük, hogy későbbi iparosodásunk és terv- gazdálkodásunk jelentős előnyt jelent számunkra. Ma már megfordult a helyzet: a szeny- nyezett környezet európai iskolapéldáit a halle—lipcsei vagy az északcseh iparvidékről vehetjük. A kelet-kö^ép-európai szocialista országokban egy négyzetkilométerre 2,8-szor, egy lakosra 2,5-ször és egységnyi termelési értékre 4,2-szer több kéndioxid-kibocsájtás jut, mint Nyugat-Európában. (Ez a legveszedelmesebb légszennyező anyag és elsősorban a rossz minőségű szenek elégetéséből származik.)

A környezetvédelem sajátos problémái a szocialista

országokban

Nem üres szólam, hogy a tőkés vállalatok, különösen a nagy multinacionális szervezetek profitszerzési törekvése komoly fenyegetést jelent a Föld környezeti állapotára. Profitérdekek diktálják a trópusi erdők, a „Föld tüdejének” könyörtelen irtását. Az amerikai gazdaság élénkítése érdekében a Reagan-kormányzat enyhített a környezetvédelmi előírásokon. A USA-ban csak a szövetségi kormány által eszközölt beruházásokhoz kötelező környezeti hatástanulmányt készíteni. A DDT-t, amelyet már régen minden fejlett országban betiltottak, a nagy vegyipari konszernek ma is forgalmazzák Afrikában és Ázsia egyes országaiban. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a szocialista országok minden ellentmondástól mentesek, és csak gazdasági nehézségeink meg felvilágosító munkánk gyengeségei okozzák környezetünk romlását. Van néhány sajátos problémája a szocialista társadalmi rendszernek is, s erre érdemes elsősorban figyelmünket fordítani.

Először: mint már említettem, a környezetet nem tekintik a gazdaság belső elemének. A környezetvédelem így népjóléti, szociális akciónak minősül, ezek pedig csak a fejlesztési alapok maradékából részesülnek. Jól példázza ezt a magyar hosszú távú tervkoncepció is. A jövő 15—20 év fejlődési pályáira öt lehetséges változatot dolgozott ki a koncepció. Ezek a változatok a világgazdaság és a magyar gazdaság különböző állapotaiból (lassúbb vagy gyorsabb növekedés; a fejlett, fejlődő tőkés és szocialista országokkal folytatott külkereskedelem eltérő arányai stb.) indultak ki, de egyik sem vizsgálta a változat ugyancsak különböző környezeti hatását. A mezőgazdasági növekedést kizárólag a külpiaci lehetőségek függvényében mérlegelte, de hogy az ország ökológiai állapota milyen további termésnövelést bír el, az fel sem merült.

A környezetvédelmi terv a szociálpolitika utáni fejezet lett ebben a hosszú távú koncepcióban és szintén nem vett arról tudomást, hogy a különböző fejlesztési változatok eltérő környezeti hatásúak. Tulajdonképpen a mai problémák jövőbeni megoldásának reményét fejezte ki a környezetvédelmi koncepció, a jövőbeni új problémák megjelenésére nem készült fel.

3