Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Tóth Tibor: Városrész vagy életforma?
középpontban lenni. A másik tényező nehezebb ügy. Itt már a lakótársakkal való egyezkedésre van szükség, hogy a ruhaszárító helyiséget vagy a kerékpármegőrzőt alakítsák át klubszobává, netán a pincefulkékből hozzanak létre egy ötven-hatvan négyzetméternyi helyiséget. Minden lakó ugyan nem lesz klubtag, a klub azonban létrejön, és élni kezdi az életét. Eleinte nehezen ment — mondja egy jól működő klub titkára. — Az emberek húzódoztak, mindenre nemet mondtak, aztán mégis sikerült. Egy kisebb tomate- remnyi helységünk van a pincében. Röplabdázni persze nem lehet benne, mert alacsony, de pingpongozni, sakkozni igen. Van tagdíj, s ennek fejében bárki használhatja a berendezést: a játékokat és a sportszereket. Ha valaki kívánja, minimális összegért szombat estére bérbe is veheti a termet nagyobb családi összejövetel céljára. Az első alkalom óta nincs olyan hétvége, hogy valaki ne nyújtana be igényt. Tartottak itt már névnapot, születésnapot, még esküvőt is. A lakótelepen levő vendéglő vállalta, hogy megrendelésre vacsorát szállít. Hétközben meg jónéhányan összejövünk esténként, beszélgetünk, kártyázunk, megiszunk egy kávét vagy egy pohár sört. Az egyik lakó parányi haszonnal büfét üzemeltet. О is jól jár, mi is. Szóval... működik a klub. A jövő hónapban tapasztalatcserére megyünk egy másik lakótelepre. Talán látunk valami újat. A lakótelepi klubok a klubmozgalom klasszikus formájának megvalósulásai: a tagok tagdíj fejében használhatják, élvezhetik a szolgáltatásokat. De ez esetben többről is szó van. Itt egy közösség hivatalosan valósítja meg önmagát, az összetartozás nyer szabályozott formát. A lakótelep közösségében élő állampolgár, aki a garázsok előtti fórumon egy szál fürdőnadrágban már véleményt cserélt a világ dolgairól, most a saját közösségi helyiségében komolyra is fordíthatja a szót, élheti igazi közösségi életét. A közös megmozdulások egy másik formája a sport, pontosabban a kispályás labdarúgás. Igaz, ez sokkal kisebb tömegeket mozgat, de megléte szintén összetartó erő. A kiindulási pont adva van: a gyermekjátszótéren maguk a szülők készítették el társadalmi munkában a mini-sportpályát, mely legtöbb helyen még körül is van kerítve. Eleinte csak a móka kedvéért állnak le a felnőttek focizni, s a játszókat csak a véletlen hozza össze. Aztán, hogy jól esett mozogni, megbeszélik, a jövő héten is találkoznak. Az újabb mérkőzés is létrejön, majd ettől kezdve minden kedden vagy csütörtökön találkoznak, s gyorsan híre megy, hogy ekkor meg ekkor felnőtt foci van a játszótéren. És nem számít, hogy valaki múzeumigazgató-e vagy tanácsi előadó, hogy üzemben dolgozik-e vagy hivatalban. Csak az a fontos, hogy szeressen s egy kicsit tudjon is futballozni. A vérre menő mérkőzést baráti sörözés zárja le; nem nagy ivászat, nem részegeskedés, csak épp a port kell lemosni a torkokról. Ha aztán nagyon jól megy a játék, kialakítják a telepi csapatot, és beneveznek valami alapfokú városi bajnokságba. Ez azonban már előrelépés és ritkább is. * Egy lakótelep elképzelhetetlen gyerekek nélkül. Az ő életük még jobban kötődik ide, mint a felnőtteké. Bandákba verődve csatangolnak a házak között, ülnek sorban az úttest szegélykövein, vagy titokzatosan sutyorognak a sötétben egy pad körül. Szórakozásaik, mindennapjaik szinte belegyökereznek a házak közti kerítéstelen térségbe. A lakótelepi óriási udvar a gyerekek paradicsoma. Ha az ötéves csemete száz-kétszáz méterre távolodik el a lakástól, akkor is otthon van, s ez a határtalanság, ez a lehetőségekkel bíró végtelenség meghatározó lesz a gyerekek életében. A lakótelepen élő felnőttek életmódjának is vannak közös sajátosságai, az itteni gyerekek azonban egészen mások, mint a többiek. Egy iskolaigazgató, akinek az iskolájába nem csak lakótelepi gyerekek járnak, így fogalmazta meg ezt. Sajátos kettősség jellemzi őket. Egyrészt nagyon korán kialakul bennük az önállóság. Egy tízéves lakótelepi gyerek sokkal több mindent képes 71
