Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 2. szám - Sz. Mikus Edit: Egy meg nem vívott szexuális forradalom hanyatlása

szexualitás kultúrája igen magas színvonalú volt (elsősorban Keleten, Indiában, az arab világban, s a Távol-Kelet országaiban ma is; gondoljunk az Amerikában jó pénzért hirdetett híres-hírhedt szex-túrákra), azonban a kultúra egészében egyik társadalom tudósa sem helyezte el, illetve létét természetesnek tartották, az ösztönök bizonyítása nem vált szükségessé. Az európai gondolkodók, kutatók azonban — akár freudisták, akár ellenzői — később is keresték a szexológia és kultúra kapcsolódási pontjait. Egyfajta fejlődésvonalat jelöl Freud—Malinowski—Róheim gondolatainak vonalvezetése. Malinowski kétségbe vonta, hogy az Ödipusz-komplexus általános emberi sajátosság, mint ahogyan ezt a pszichoanalitikusok állították, Róheim pedig Malinowskit cáfolta, s ősi legendákkal bizonyította, hogy az Ödipusz-komplexus igenis általános jelenség. Munkáik egymásra épültek, s mindegyikük tovább fejlesztette elődje álláspontját.

Bronislaw Malinowski a polinéziai szigetvilág primitív törzsei között végezte etnográfiai kutatásait. Kultúrájuk, életmódjuk megfigyelésekor, leírásakor meghatározónak tartotta a bennszülöttek szexuális életének leírását, s a szexualitás helyét a kultúra egészében. Megfogalmazta, hogy a szexualitás kultúrameghatározó, a nemi fejlődés a teljes ember fejlődésének jelentős állomása, s mint ilyen, a személyiség kialakulásában is alapvető elem. A megfigyelt törzsek felszabadult, európai szemmel nézve gátlástalan nemi életet éltek, s ezt meghatározó sajátos normákat, szabályokat hoztak létre, melyek a házasságot, családot, a közösségi életet, a törzsi társadalmat befolyásolták. Baloma című könyvében jelentős részt szentelt „a vademberek” nemi életének leírására, elemzésére. Malinowski a kultúrát funkcionalista módon értelmezte, az emberi házasságnak, a családnak, a politikai rendszernek, a gazdasági vállalkozásoknak, a peres eljárásoknak a kulturális valóságát kereste. [7] A kultúrát az alábbiakban fogalmazta meg: A kultúra 1. mint szükségleteink kielégítéséhez szükséges eszközként szolgáló berendezkedés; 2. célra irányuló eszköz; 3. olyan egész, melynek elemei összefüggnek egymással; 4. intézményekké szerveződött tevékenység (pl. család); 5. a tevékenység típusát tekintve pedig: nevelés, társadalmi kontroll, gazdasági élet, tudás, hit és erkölcs rendszerei, alkotó és művészi kifejezés módja. [8] Malinowski a családot a kultúra intézményes tevékenységének tartja, melyet az intézmények alapokmányaiba foglalnak, törvényesítenek. A házasság maga is egy alapokmány, s a társadalom intézményeit az alábbi fokozatokban találja: családi élet, szélesebb körű rokonság, munici- pális hordák, s a törzs-nemzet. Mindegyik intézményt a funkciója határozza meg, így pl. a család funkciója a fajfenntartás. Ahogy tágul az intézmények, csoportok köre, úgy bővül funkciója is. A funkció meghatározói pedig a szükségletek, s alapvetően a biológiai szükségletek kielégítése. Malinowski funkcionalista elméletét a kulturális elemzések alapjának tartja, s éppen ezzel bizonyítja a szexualitás (mint biológiai szükséglet) létjogosultságát a kultúra egészében.

Róheim Géza a kultúra ontogenetikus elméletét állította fel, s az emberi kultúra fejlődését az ember, a kisgyermek fejlődéséhez hasonlította. Csakúgy, mint Freud, ő is pszichoanalitikus módszerrel elemezte a primitív társadalmakat s kereste az összefüggéseket. A kultúra és az emberiség specifikus jellemzőinek kifejlődését a kisgyermekkori konfliktusok szublimációjaként, reakcióképzéseként értelmezi. Az embert (Bőik alapján) lelassult fejlődésű egyednek tartja, s a lassulást az endokrin rendszernek tulajdonítja. Elmélete szerint az ember a szexualitás szempontjából koraérett, szomatikus fejlődése azonban elmaradott. Az emberi természet, a kultúra, a meghosszabbodott gyermekkornak tudható be. Freud úgy fogalmazott, hogy a neurózis a kultúra eltúlzott formája, mely sorozatos ösztönelfojtásokból jön létre. Ezzel az elmélettel alapvetően Róheim is egyetért: vágyainkat azért fojtjuk el, mert ösztöneink fejlettebbek a testnél, s agyunk fejlődése is testi fejlettségünknek köszönhető.

Róheim Géza hitte és vallotta, hogy egy társadalom megértéséhez, elemzéséhez először az azt alkotó egyének megértése és tanulmányozása szükséges. Tehát általánosított az egyénből a társadalomra. A kultúrát modern, tág értelemben alkalmazta, s megfogalmazása szerint minden nép kultúrája a maga nemében jelentős teljesítmény, s minden társadalom a maga ceremóniáival, rítusaival kulturáltnak tekinthető. A társadalom felépítésének

59