Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Sz. Mikus Edit: Egy meg nem vívott szexuális forradalom hanyatlása
alaprendszerét a családban, a nevelésben látta, s ezt minden nép kultúrájának feltárásakor elemezte. Ugyancsak alapvetőnek, meghatározónak tartotta a szexuális kultúrát. „Az ontogenetikus kultúraelmélet szerint a kultúra jellege egyfajta logikai körben állandósul, a csoportra jellemző infantilis traumák a csoport felnőttéi normális nemi életének ki nem elégített összetevőiből erednek. Az egyes kultúrák különbözősége ontogenetikus eredetű.” [9] A kultúra és szexológia korszerű kapcsolatát, értelmezését Igor Szergejevics Kon adja Kultúra-szexológia című könyvében. Meghatározza a szexológiát, mint tudományt, s elismeri e fejlődésben lévő tudományág esetleges tévedéseit. Értelmezi a szexológia természettudományos, szociokulturális és pszichológiai aspektusait. Kon is minden fejezetben a primitív kultúrákból hozott példákkal bizonyít, s egyben a szexológia etnológiáját építi fel. „Az ember szexuális magatartását nem lehet megérteni a társadalom és a kultúra ismerete nélkül és fordítva: egy társadalom életformáját sem lehet megérteni, ha nem ismerjük az egyének szexuális magatartásának sajátosságait és azt, hogy hogyan értelmeződnek és szimbolizálódnak ezek a magatartásmódok és nemi különbségek a kultúrában.” [10] Kon meghatározza a nemi szerepek sztereotípiáit, kialakulásuk módját. A nemi magatartásban szocioszexuális mintának az ember szexuális kultúráját tartja, melyet az ember biológiai természete s a kultúra egésze korlátoz. A szexuális viselkedés normáinak kialakulásakor vizsgálat tárgyává teszi, hogy az adott társadalom kinek mit és mennyire tiltott meg, mennyire korlátozó vagy megengedő. A társadalmi erkölcsöt a represszivitás- permisszivitás tengelynek megfelelően értékeli. Az egyik póluson az antiszexuális elvek uralma a jellemző, ahol a szexualitást rossznak tartják, a másik póluson pedig a szexualitás iránt toleránsán viseltető, megengedő társadalmak erkölcsét találjuk. Az antiszexuális represszív társadalomra jó példa az európai középkori kereszténység, a permisszív társadalomra meg a polinéziai szigetvilág gátlástalan, érzékiséget ösztönző szokásrendszere. A „magasabb rendű” kultúrák sem egyformán értékelik, értelmezik a szexualitást. Egyesek főleg instrumentálisán, azaz csak a fajfenntartás eszközének vélik, míg mások affektiv erőt tulajdonítanak neki, az érzelmek és emóciók kifejezését látják benne. A szexuális kultúra társadalmi meghatározottsága egyértelmű, s nem véletlenül foglalkozik a szociológia a házasságok, a házasság előtti és házasságon kívüli szexuális kapcsolatok problematikájával, hiszen a társadalom mindig szabályozta e kapcsolatokat, teljes promiszkuitás egyetlen társadalomban sem volt tapasztalható. Kon leírja, hogy a szexualitáshoz rokonszenwel viszonyuló társadalmakban egy idő múlva rafinált szexuális-erotikus technika alakul ki (mint Indiában, Kínában), s ezt a vallási kultusz rangjára emelték. Tehát egyes vidékeken a szexualitás kultúrája jelentős szerepű a kultúra egészében; meghatározó, olykor a vallással, a művészetekkel egyenértékű. (Vátszjájana, a Káma-Szútra szerzője például 729 szexuális pozíciót írt le, a hazánkban is megjelent könyvben 84-et publikáltak. A 70-es években Jugoszláviában megjelent, szexuális pozíciókat leíró, magyarázó képeskönyv pedig mindössze 150-et sorol fel, elemez, s ez nagymértékben kimeríti az európai szexuális kultúra koitusz-variácóit. A hazai kiadásban tervezett, szexuális pozícióelemző képeskönyv pedig nem jelenhetett meg, mert még a 80-as években is pornográfnak minősítették.) Ahhoz, hogy a szexuális forradalmat értelmezzük, Kon a házasság intézményét és a családi kapcsolatokat is elemzi. Változik a család összetétele, szerepstruktúrája, a pszicho- logizálás és az intimizálódás irányában a család funkcióváltása is bekövetkezik.[11] Kiszélesednek az egyén választási lehetőségei; de azáltal, hogy a házasságok zömmel szerelmi alapon köttetnek, egyben ingatagabbá is válnak, s ez a házasság ideiglenessé válásának szociálpszichológiai feltételeit alapozza meg. Egyre több a független emberek száma, csökkent világszerte a házasodási kedv. „Ezeknek a folyamatoknak az alapját az értékorientációk megváltozása képezi, amelyek középpontjában ma már nem a család, hanem az egyén áll.” [12] Kon felsorolja a mai életben megváltozott szexológiai-társadalmi jelenségeket, s örvendetesnek tartja a szexualitás elismertetését a kultúra egészében. Kon tehát a teljes kultúrában, s az egyén kultúráltságában is lényegbevágó kultúraalkotó 60
