Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 2. szám - Sz. Mikus Edit: Egy meg nem vívott szexuális forradalom hanyatlása

pusz-konfliktus létét, átélését mint a személyiség formálódása szempontjából alapvetően meghatározót. Ez a szellem tűnik ki kultúra felfogásából is.

Freud az emberi élet lényegét a szeretetben jelöli meg; a társadalom és kultúra konfliktusait mint elfojtott egyéni és társadalmi konfliktusokat értelmezi; s alapvető konfliktusnak a kultúra szempontjából is az Ödipusz-konfliktust jelöli meg. Az ős-társadalmak családjáról így fogalmaz: Az ember „majomszerű őskorában felvette azt a szokást, hogy családot alapítson; valószínűleg a család tagjai voltak első segítőtársai.” A családalapítás összefügg a genitális kielégülés szükségességével. „Ez a hímet motiválta, hogy a nőt, vagy általánosabban: a szexuális tárgyat magánál tartsa.” [2] Az ősi házasság tehát termelési, létfenntartási, s nemcsak fajfenntartási szükségletből született, s a genitális kielégülés mint ősi ösztön szükségességéből. Az ősi társadalmakban a korlátlan hatalom az apáké volt, akik a családban uralkodtak; a fiúk erejüket kimutatva apjukat megölték, s ezzel nemcsak a hatalmat örökölték, hanem anyjukat is, mint szexuális tárgyat. S ebben rejlik az ősi Ödipusz-konfliktus. S ekkor született az első jog, a tabu, az apák megölésének, a vér szerinti rokonok megölésének tilalma. Az első tabu volt az első erkölcsi kinyilatkoztatás is egyben, tehát az első tilalommal született az erkölcs. Freud a külvilágot s a kultúrát mint az ősi ösztönök elfojtóját értékelte; az ösztönök korlátozásának, szabályozásának összességét értette alatta. A vallást is a szorongások végeredményének, következményének hitte (mivel a túlzott erkölcsi normák visszafojtják a kitörni készülő ösztönöket). „A félelmes külvilággal szemben nem védekezhetünk másképp, mint az elfordulás valamilyen formájával, ha ezt a feladatot kizárólag magunk számára akarjuk megoldani.” [3] Freud az ősi ösztönök (létfenntartó, fajfenntartó, agresszív) teljes kibontakoztatását tartaná célszerűnek, melynek megnyilvánulása a szabad ösztönkielégítés, az örömszerzés. (A primitív társadalmakat szexualizált társadalmaknak, s ideálisoknak tartja.) Ha ösztöneinket nem elégíthetjük ki — vallja —, akkor az lelki fájdalmat okoz, s ennek elkerülésére a személyiség libidóeltolást alkalmaz: ilyen pót-kielégülésnek tartja a művészek örömét az alkotásban, a fantáziaképek megtestesítésében, s a kutatókét a problémák megoldásában. A vallás maga is egyfajta elfojtás eredménye. Az ösztönöket visszaszorító társadalom neurotizált — véli Freud. A neurotikus tüneteket hordozó személyiségek pedig aszociálisak. A művészekre a hisztéria jellemző, a filozófiára a paranoia, a vallásra a képzetzavar — diagnosztizálja a társadalmat.

A szeretetet elsősorban nemi vonzódásként fogalmazza meg: „a szeretet egyik megjelenési formája a nemi szeretet, a lenyűgöző örömérzés legnagyobb fokú tapasztalását közvetíti számunkra és így boldogságra törekedésünk ősképét nyújtotta. Mi sem természetesebb, hogy ragaszkodunk ahhoz, hogy a boldogságot ugyanazon az úton keressük, melyen először találkoztunk vele.” [4] Freud szerint akkor keletkezik a kultúra, amikor eltávolodunk ösztöneinktől; az ember a természettel szembeni védelemre törekszik, s az egymás közti kapcsolatot szabályozza. A kultúra fejlettségi fokát a szabályozás módja mutatja. Az egyéni szabadságot nem tartja kultúrkincsnek. [5]

Freud konkrétan, keményen meghatározza a nemi szerepeket a társadalomban: „A nők a család és a szexuális élet érdekeit képviselik; a kulturális szerep egyre inkább a férfiak dolga lett, mindig nehezebb feladat elé állítja, ösztönszublimációra készteti a nőket, amihez ők nem nőttek fel eléggé. Az ember feladatait a libidó célszerű elosztásával kell intézze.” [6] Freudnak ez a megállapítása igen sok tudományos vitára adott alkalmat, s megállapítását azóta több, primitív törzsnél végzett kísérlettel megcáfolták. E kísérletek alapján egyértelműen kiderült, hogy nem minden társadalom épít a férfiuralomra. Legek- latánsabban Margaret Mead bizonyította ezt ausztrál bennszülöttek körében végzett kutatásaival.

Freud tehát a kultúrát pesszimistán fogalmazta meg, benne inkább gátakat látott. Gondolkodása nagyon európaias volt; a primitív társadalmakat ideálisnak tartotta ugyan, mégis európai mércével próbálta megítélni. A szexualitás az ember életében, a személyiségben alapvetően fontos meghatározó, azonban freudi túlhangsúlyozása nem indokolt.

Freud megteremtette az egyetemes szexológia alapjait. Voltak társadalmak, ahol a

58