Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Kósa László: A "Kis-Európa" eszme a magyar néprajzban
népjellemzés kapcsán a Volkskunde típusú tudomány megszületését alapozta Magyarországon. 4. Másik példánk, mely a múlt század utolsó negyedéhez és végéhez kötődik, a „Kis- Európa” elv további sorsát kívánja szemléltetni. Ezúttal nincs tér sem a folyamat nyomon kísérésére, sem az időközben kibontakozó, az irodalomhoz erősen kötődő folklorisztika jellemzésére. Csupán annyit hadd jegyezzek meg, hogy nem a jeles eredményeket fölmutató folklorisztika, hanem a pozitivizmus tudományszervező hajlamaitól ösztönzött leíró és történeti etnográfia, mely a folklorisztikát is magába olvasztotta, hozta létre végül az önálló magyar néprajztudományt. Hunfalvy Pál, akinek ebben nagy része volt, sokirányú érdeklődésről tanúskodó életművet hagyott az utókorra. Ezen belül határozottan elkülönülő szakaszokat találunk. Utolsó évtizedeiben a nyelvészeti, bölcseleti, etnológiai, általános történeti stúdiumokat egyaránt hasznosító néptörténet foglalkoztatta legélénkebben. A hungarus tudat, a liberális beállítottság és a nemzeteknek, mint etnikailag összetett képződménynek a fölfogása elevenítette föl nála a Csaplovics által megfogalmazott „Kis-Európa” elvet. Noha biztosak lehetünk benne, hogy olvasta ifjúkorában Csaplovics munkáit, nem kell csodálkoznunk a hivatkozás hiányán. Otven esztendő múltán Csaplovics mint naiv és romantikus szerző tűnhetett föl és inkább publicistaként, s mindez nem is volt teljesen jogtalan, tudósnak pedig aligha tekintették. Az eszmei folytonosság tudatosításához hiányzott a kellő mértékű időbeli eltávolodás, s végül az említett eredők birtokában Hunfalvy az előzmények számbavétele nélkül is kezdhette kiemelkedő könyvét, a Magyarország ethnograhiáját (1876) ezzel a mondattal: „Magyarország ethnographiája természet szerint, valamennyi népet tárgyal, mellyek a területén laknak.” A görög etnoszndk Hunfalvy szerint a magyar nyelvben két szó felel meg, a nép és a nemzet. „A nép tágabb jelentésű a nemzetnél. Magyarország népe magába foglalja az ország összes lakosságát, de ez annyi nemzetre oszlik, ahány nyelv uralkodik az országban. A nemzet fogalmában a nyelv a fő ismertető [...] A nép fogalmában az ország, a tartomány, a föld a fő ismertető [..— irta (47. o.). Tehát a hungarus tudat alapján állva nem fogadta el a modem politikai nemzet gondolatát, a nyelvi különállást és a „nemzetiséget”, azaz az országban élők eltérő közösségi tulajdonságait fontosnak tartotta. Könyvében ezért foglalkozott külön-külön történeti, régészeti, nyelvészeti és néprajzi adatok alapján a korabeli Magyarországon egykor élt és a jelenben lakó összes nép és nemzetiség etnogenezisével és etnikai történetével. Az idézett könyv címe a mai olvasó számára megtévesztő, mert nem jelenlegi értelemben vett néprajzot, leíró és összehasonlító etnográfiát tartalmaz, hanem etnohistóriát. Ám akkoriban a megszülető önálló néprajztudományt az etnogenezis tudományának fogták föl, és e könyv, melynek adatai és nézetrendszere az idők folyamán természetszerűleg régen elavult, a korban oly nagy hatással bírt, hogy a megjelenés után majdnem másfél évtizeddel megalakuló Néprajzi Társaság 1890-ben kiadott folyóirata az Ethnographia nevet kapta. Az önálló életre kelő magyar néprajz az agg Hunfalvy Pál nevét írta zászlajára, ő lett 1889-ben a Magyarországi Néprajzi Társaság első elnöke. Mielőtt az elnevezés mögé tekintünk, röviden föl kell idéznünk annak a Herrmann Antalnak az alakját, akinek a szervezésből a legnagyobb rész jutott. Nem volt jelentékeny tudós. Bár sok tucat apró cikk és dolgozat került ki tolla alól, főleg az erdélyi nem magyar népek hiedelemvilágáról, közlései nem formálódtak könyvvé; és nem sok érzékenységet tanúsított az elméleti munkálkodás iránt. Viszont következetesen képviselte a hungarus tudatból táplálkozó „Kis- Európa” eszmét, sőt ami a legfontosabb, erre építette a Társaság szervezetét. Az alapszabályok — mint az első elnöki megnyitóban Hunfalvy idézte — kimondták, hogy a Társaság „célja: a magyar állam és a történelmi Magyarország mai és egykori népeinek tanulmányozása, tárgyai: az ország mai és egykori népeinek eredete, fejlődése, állapota; ethnikai jelleme és anthropológiai mivolta; a néplélek és a népélet nyilatkozatai, melyek nagyon számosak és különfélék”. Ezt a programot visszhangozta az első védnök, Jókai Mór és természetesen az első titkár, Herrmann Antal is. Ez a koncepció valósult meg az idézett 44
