Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Tóth Béla: Hazagondolások: önéletírás - IV. rész
egy-két kocsira való búza, cirokmag. A művelethez minden testvérnek egy irányban állt a feje. Néha egyszerűbb volt a cirokhúzótól bemázsált terhes kocsit egyenest az orgazdához irányítani. A könyvelést elmismásolni. Gépes gazdák voltak. Kormos traktorok pufogtak a földjeiken, amik mellé heremagfej- tős cséplőgépek, más munkagépek sorakoztak. A fiák tanulatlanságukban is olyan szakértelemmel bántak a masinákkal, akár a lovakkal. Gabonaszippantót csináltak. És csöve betért a bezárt hétlakatos magtár szelelő lyukán, kikapkodott annyi eladnivalót, amennyi éppen kellett. Károly gazda nem tudott arról egy kukkot sem. Reggel meg, mire megszemlélte a magtárt, a horpadást elsimították. Az őrlécek kiabáltak az apadásról. Annak kiabálását vette át Károly bácsi. A gyerekek szavai szerint apjuk volt a megtestesült basa-paraszt. Nem ragasztott egy rögöt sem a 360 holdhoz. De eltékozolni sem hagyta. A földeket még Pétör bácsi, a nagytata szedegette össze a numerusból szabadulóktól. Gyerkőckoromban már hófehér gyolcsgatyában üldögélt az utcai kispadon. A gazdaság dolgaiba nem ártotta magát. A géptől félt. Valahányszor húzatott ki a földekre vagy vissza, dobálta magára a keresztet. A birtok egy tagban érte meg a fölszabadulást. Mint nagygazdák, nagy beszolgáltatási kötelezettségnek voltak alávetve. Állták a sarat lerongyolódásig. Az örökösök maguk között megváltásnak tartották a szövetkezetesítést. Nem tapsoltak. Negyvenholdas maguk urai lehettek volna, ha a régi marad. De nem is vacogott össze a foguk. Dologbírók, dologtudók voltak. A család, meg az idegen cselédség, béresek, kanászok, házi vászoncselédek egy asztalnál ettek. Ehettek pukkadásig. Nem sajnálták a kosztot. Ezért azt várták, a munkára se sajnálta magát. A dologtól. Testhez álló életbölcsességnek számított. A cseléd azt tartotta: A koszt sem minden! Élni is kéne. Pénzt nem szeretett osztogatni az öreg. A járót kiadta, egy fillérrel sem többet. Voltak ellenségei. A gyöngébb fölépítésű, teljesítményű embereket nem tűrte a portáján. Az aratóbandájában keszegelő kaszást, akinek szálait a szerszámja, egynél többször nem fogadta meg. Kidobta. Ilyenekért, meg tán másért is sokan nem sajnálták, mekkora beszolgáltatási sarcot fizet Tomonicska. Mondták, hadd tanulja meg, hogy élt a szegény a más tarlóján. Hogy koplalta át a teleket, hogy nézte végig tehetetlenül gyerekének végelgyengüléstől való tüdősorvadásos halálát. A gyönge koszt, a tisztátalanság, az orvosi kezelés hiánya elvitte Kovács Béla cimborámat, Kocsa Jóska osztálytársamat, Bozó Katica játszótársamat. A Tomonicskák ellenségekkel, haraggal, 360 holddal lépték át az új világ küszöbét. A szövetkezetbe úgy mentek, mintha kórházba mennének. Muszáj, nincs kitérés előle! Kevesebbet jajgattak, mint mások. Igaz, már tanította őket az innenső világ: jobb, ha hallgatnak. Látszatra nem vették zokon a változást. Béresek voltak otthon, hát béresei lesznek a közösnek. A nincstelenek közül — akik magukhoz öleltek a földosztáskor háromnégy holdat — hamarébb kiragadott az önkéntes halál két-három embert. Annyira magához szorította a földjét. Mondta is: jobban szeretem, mint Kossuth, mert az itthagyta, én nem tudom elhagyni, hanem mint méh a mézét őrzöm életem árán is. Ha a fullánkom kieresztem, az a halálom. Egyik kertlábas szomszédunk fölakasztotta magát arra a kötőfékre, amelyikből a lovát kivéve, azt elhajtották a közösbe. A Tomonicskák nem szaladtak el. Azzal a mezítlábasság- gal indultak neki a reménytelen közösnek, amivel a falusi tömegek. Hogy beválik-e a közös vagy sem, arra a kommunisták szaván kívül mi lehetett a garancia? Amikor a falu az első kormos Hoffereket a közösbe pásztorította, azokra megbízható, fiatal nincsteleneket ültettek, akik gyorstalpaló tanfolyamokon ismerkedtek meg a gépekkel való bánásmód alaplépéseivel. A Tomonicska-gyerekek uralták ezeket a masinákat a nagyfülű világban, de nem engedték ráülni őket, nehogy bosszúból kárt okozzanak a közösnek. Lovas igákkal szántottak, vetettek, sokszor azokon a földeken, amelyeken a körmösök pufogtak. Volt rá eset, hogy lefulladt a gép, megakadt a szántás. A gyakorlatlan, gyerekeknek nem 38
