Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 2. szám - Laczkó András: Tengerbe dobott kulcsok?: vonások Lengyel József portréjához

VI. Föld és Külföld (?)

VII. Német nyelven írt elbeszélések. Berlin 1928 oder die Demokratie, Brockdorf— Rantrau stb.

És ha elkészül, az V. és VI. közé Clark.

VIII. Töredékek, kiadatlan írások, jegyzetkönyvek.

Ezzel a tervezettel csaknem egyezik az a bibliográfia, amit a Tankönyvkiadó főszerkesztőjének kérésére állított össze. A különbség mindössze annyi, hogy az utóbbiban a Szabadulás antológia dátuma 1918, illetve szerepel benne a Szegény Kovács Gábor című Regens- burgban 1922-ben német nyelven kiadott munka. Továbbá a Föld és Külföldéi oroszul 1934-ben megjelent regényként említette.

Mindezzel nyilván a hazai irodalmi életbe történő gyors és zavartalan beilleszkedésre készült. Ebben segítségére volt Illés Béla. Ő ajánlotta szinte közvetlenül hazatérése után, hogy állítson össze válogatást műveiből. Ez végül is 1956 elejére készült el. Kézzel írva előszót fogalmazott hozzá:

„Negyven esztendő előtt jelent meg először nyomtatásban írásom. Most mikor először volna módomban — legalább részben — összegyűjteni a termést, most eszmélek csak rá: milyen megdöbbentően kevés, amit adhatok.

Okok?

Vannak írásaim, amik a világnak egy vagy más táján annak idején megjelentek, de ma már nem tartom őket elég jónak újra való kiadásra. A legelsők Osvát Ernőnek tetszettek, aki miattam, az alig húszesztendős miatt többször is eljött a Fészek kávéházba. Ő megérezte bennük, hogy itt másról van szó, mint az akkoriban Magyarországon újdonságba menő szabadversben, szimultanizmusban. Megérezte, hogy én a gondolatoknak abban a roppant gépezetében tapogatóztam, amely szótól szóig, fogalomtól fogalomig vezet és sokszorosan komplikáltabb minden mai elektromos számítógépnél, de az író fejben is ki tudja számítani. Aztán ellenkező oldalról, esztétáknak nem tetsző módon, nagyon is leegyszerűsitettem a mondanivalómat.

Van egy kisregényem, melyre 1917-ben már ráírta a szerkesztő: Garmond 2 hasábos. Visszavettem — nem irodalmi okok folytán. Most boldog vagyok, hogy nem jelent meg és a világért se adnám ki.

Van egy nagyregényem, mely javarészt megjelent oroszul és ki volt szedve magyarul. Nem jelent meg, ami akkor fájdalmas csapás volt. Most úgy ítélek: pihenjen mindörökre.

Vannak írásaim, amik még nem készek az olvasó elé kerülni és vannak, amik már sohase fognak elkészülni.

Garmada ok, egy eredmény. És én nagyon jól tudom és igen helyeslem: az olvasót csak az eredmény érdekli.

*

Sietve adom nyomdába ezt a kis gyűjteményt mielőtt még ebből is kirostálnék egy- kettőt.

Talál-é az olvasó ebből a pár elbeszélésből legalább egyet, amelyről minden fenntartás és habozás nélkül így fejezné ki legegyszerűbb és legdicsőbb kritikáját: Ez aztán igen!?

Száz ilyen olvasói kritikáért szívesen és megadással viselnék el akármennyi egyrészt- másrészt kritikát.”

A fenti fogalmazványt 1956. március 19-én írta Lengyel József. Abban az évben megjelent Kulcs című válogatott elbeszéléskötete és nyomdai előkészítés útján volt a Visegrádi utca. Ezek arra utalnak, hogy sikerült a bekapcsolódás a hazai irodalmi életbe. Persze nem minden nehézség nélkül. Ennek dokumentumai az alábbi sorok.

„Soká voltam távol a hazától. Ezért nagyon érzem, mit jelent itthon lenni.

írásaimban azonban még nem tartok a mai napnál: nem tudok lépést tartani az eseményekkel. Régebbi élményeim anyagát dolgozom fel. Befejezéshez közeledik egy hosszabb elbeszélésem, mely tulajdonképpen egy afrikai vadász, Ndolo naplóját dolgozza fel.

20