Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Laczkó András: Tengerbe dobott kulcsok?: vonások Lengyel József portréjához
A könyv érdekessége, hogy a ténybeli adatok majdnem mindenben megegyeznek egy előkelő magyar főúr vadászélményeivel. A főúr könyve angolul is megjelent, Ndolo naplója csak most kerül napvilágra.” A pár sor vázlat volt egy rádióinterjúhoz, aminek 1958 augusztusában kellett volna elhangzani. Erre nem került sor. A füzetlapot Lengyel József feljegyzései között őrizte meg. Egy filmforgatókönyvről Az 1933-ban készített önéletrajzi feljegyzésekben Lengyel József utalt arra, hogy Németországban közelebbi kapcsolatba került a filmmel. Újságíróként kisebb-nagyobb cikkekben mondott véleményt alkotásokról. Az is tudott, hogy kísérletezett forgatókönyvírással. Der Tod zum dritten mal (Halál harmadszorra) című munkája már a Szovjetunióban készült, a harmincas évek elején, német nyelven. Témája az osztályharc volt. Azt a bűnt, amit az egyén ellen követnek el, meg lehet bocsátani, még akkor is, ha ismétlődik. A felebaráti szeretetnek és az emberség hangjának az osztályellentétet felül kell múlnia, főként amikor két csoport képviselőinek magánügyéről van szó. Viszont kíméletlenül meg kell torolni az ellenség bűneit, amennyiben azok a másik osztály megsemmisítésére irányulnak, és hidegvérűen kell foganatosítani a védelmi intézkedéseket, ha a létérdeket fenyegeti veszély. Ez az alapgondolata, elvi és erkölcsi tartalma Lengyel József: Halál harmadszorra (Der Tod zum dritten mal) című filmforgatókönyvének. A cselekmény egyszerű és világos. A három részre tagolással ez valami különleges, népies ízt kap. A kompozíciós alapgondolat alátámasztja — ráadásul, nagymértékben — az erkölcsi eszményt. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen egyszerűen, világosan szerkesztett cselekmények a legerősebb és a legmaradandóbb hatást érik el a közönségnél, művészi és agitatív értelemben egyaránt. A forgatókönyvben a szereplők nagy része már elnyerte végleges formáját, olyannyira, hogy jól megrajzolt alakokról és hálás, hatásos szerepekről beszélhetünk. Ilyen például az öreg favágó (erdei munkás) figurája. Annak ellenére, hogy a párbeszédekben olykor hamisan cseng a hangja, plasztikus és meggyőző alak. Úgy tűnik, hogy Lengyel Józsefnek ezúttal sikerül olyasmi, amit a forradalmi irodalomban addig (a harmincas évek elejéig) eléggé ritkán találhatunk meg: a pozitív hős emberi szempontból igaz, életközeli, s egyáltalán nem sematikus és nem színpadias ábrázolása. A politikai helyzetet, ami az osztrák hegyekben uralkodott, egyszerű vonásokkal, világosan és közérthetően rajzolta meg. Tény, hogy a gyári munkásságot olyan szereplő képviseli, aki magányos és meglehetősen egyéniesített. Ezt a bírálók fontosnak és dicséretesnek mondták, hiszen ezáltal megmutatja a szerző azt az illegális munkát, amelyben minden személyiség a tömeg részévé válik. Főként, ha magában hordja az osztálytudatot, a harc vágyát. Óvták attól, hogy a további kidolgozásnál a tömegnek még több alakját mutassa meg. „Ezzel szemben nem sikerült a »honvédő fasizmus« ábrázolása a gazda fiának figurájával. Ebben valószínűleg szerkesztési hiba a vétkes, amit a további munkánál könnyű lesz megszüntetni: ugyanis az, hogy a gazda fia az antifasiszták fegyverszállításaival kezd el foglalkozni, nem illik bele a cselekmény fonalába. Azt az elhatározását, hogy szemlélni, tanulmányozni kezdje a munkásokat, feltétlenül és gondosan elő kell készíteni. Azonkívül az írónak érdemes megfontolnia, hogy a legtöbb néző nem tudja, mi is az a Heimwehr. Természetesen nem szőhetünk a filmbe ismeretterjesztő előadást, de feltétlenül meg kell mutatnunk, hogy a Heimwehr politikai szervezet, így Ottó, a gazda fia sem, nem saját sportszenvedélyétől hajtva, sem mint hivatalos személy nem közeledhet a munkásokhoz, csak egy fasiszta politikai szervezet tagjaként. Ezt a tényt azonban a legegyszerűbb eszközökkel kellene láttami, ugyanolyan egyértelmű művészi egyszerűséggel, ahogyan azt a szerző a pozitív alakok ábrázolásakor tette” — írta a forgatókönyvről német nyelvű bírálatában Háy Gyula. 21
