Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Egyedül vallhatok színt: Balogh Edgárral beszélget Zöldi László
azért mentünk hozzá, de még nem ejtettük ki a szánkon, hogy mi a rehabilitációt akarjuk, nem fogadjuk el az amnesztiát. Kapóra jött megint az anekdota. Azt mondtam: „Ön, Groza elvtárs, meg fogja érteni a helyzetünket, ha elmondom, hogy amikor 1921. márciusában IV. Károly a feleségével, Zita királynővel együtt Sopronban leszállt és Pestre akart elindulni, hogy átvegye a hatalmat, akkor a csehszlovák kormány azonnal mozgósítást rendelt el. A belügyminiszter egy rendeletet adott ki, hogy negyvennyolc órán belül az ország területéről eltávolitandó és megsemmisítendő minden szobor, felirat, emléktábla, amely a Habsburgokra emlékeztet. Azonnal leszedték a pozsonyi Petőfi-szobrot, a komáromi Klapka-szobrot, a losonci Kossuth-szobrot, a branyiszkói szobrot. Erre rohant egy küldöttség Prágába: »De hát belügyminiszter úr!« Mire a belügyminiszter: »Kérem, olvassák fel az uraknak a rendelet szövegét!« Fölolvasták nekik. Eltávolitandó mindaz, ami emlékeztet a Habsburgokra. »Önök azt hiszik, mi nem tudjuk, hogy Klapka, Petőfi, Kossuth a Habsburgok ellen küzdtek? De hát éppen ezzel emlékeztetnek a Habsburgokra.«” Z. L.: — Groza kezdte érteni a dolgot? Balogh Edgár: — Az anekdota magyarázatát is megadtuk. Elmondtuk neki, hogy a végtelen sok sérelemért és a bizonytalanság következtében a tömegek hangulata más volt. De a tömegeket nem lehet börtönbe rakni. Mi négyen a diákjainknak egy reálpolitikai, bölcs, mondjuk, Bethlen Gábor-i programot adtunk. Tudomásul vettük, hogy földrajzi helyzetünknél, a kialakult történelmi helyzetnél fogva hol a helyünk. Nyilvánvaló tehát, hogy mi, a reálpolitikánkkal, szembekerülve sokszor a tömegekkel is, mi emlékeztettünk a tömeg hangulatára. Groza elnevette magát, s azonnal beleegyezett a rehabilitációs perbe. A per megvolt, pártkönyvünket visszakaptuk, büntetlen előélettel folytathattuk az egyetemi működést. S hogy milyen részletekbe menő volt Groza embersége. Meglepetésünkre, mielőtt szabadlábra helyeztek volna, egy tiszt vezetésével mind a négyünket elvittek egy tömegáruházba. A vásárlók csodálkozására tetőtől talpig felöltöztettek minket. Ing, gatya, nyakkendő is, még inggomb is, kalap, ruha, cipő, kesztyű. Minden vadonatúj volt rajtunk. Csak úgy engedett haza, pontosan a Bolyai Tudományegyetem törvénybe iktatásának tizedik évfordulójára. Ahol a jelenlévők legnagyobb meghökkenésére, miután vagy öt évig a nevünket sem ejtették ki, megjelentünk, mintha mi sem történt volna és leültünk a díszasztalhoz. Harmadik beszélgetés (a búcsúzó nemzedékről) Z. L.: — Hamarosan a kilencedik évtizedbe lépsz. Sétálsz az unokáiddal Kolozsvárott, a Rákóczi úton vagy a Magyar Színház előtti park fái alatt. Esetleg üldögélsz nyaranta feleséged, Rebi néni falujában, Vargyason. Mire gondolsz séta és üldögélés közben? Balogh Edgár: — Öreg ember vagyok, ülök egy kis padkán és nézem a táncolókat. Ilyen korban az ember felelőssége megnő mindazok felelősségével, akiket túlélt. Ebben az értelemben én csakugyan egy búcsúzó nemzedék nevében szólalok meg. Úgy érzem, ez a kötelességem mindazok nevében, akik már elmentek. Újra meg újra figyelmeztetek arra, hogy szomszédság nélkül, a szomszédok figyelembevétele nélkül, a szomszédokra való rádöbbenés és a velük való megegyezés nélkül nincs magyar jövő. Itt van például a magyar irodalmi érdeklődés. Nagyon helyes, hogy van egy Nagyvilág, amely nyit a Nyugat kultúrája felé. Mint olvasó, nagyon szeretem a Szovjet Irodalom című, jól szerkesztett lapot, amely nyit a szovjet népek felé. De hiányolom azt, hogy a közvetlen szomszédsággal csak itt-ott találkozunk. A cseh, a szlovák, az ukrán, a román, a szerb, a horvát, a szlovén és az osztrák szomszédok kulturális élete, tudományos élete, irodalma egész szellemi habitusa ismeretlenebb terület a magyar közélet számára, mint a Nyugat vagy a Kelet. Ezért szeretném, ha ez a fogalom, hogy szomszédság, divatos szóvá válna. Z. L.: — Azt mondtad, hogy egy búcsúzó nemzedék nevében beszélsz. Ismerem egyik fontos kötetedet, az Intelmek című könyvet, amely kifejezetten a romániai magyar fiataloknak szól. 9
