Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 12. szám - Mándics Mihály: Marko Dekič-Bodoljaš (Dékity Márk) köszöntése ötvenedik születésnapján
Cirpelj, cirpelj, tamburica, Elborít a gond és oda Ifjú lelkem mosolya is: Feledni kell, gyere, segíts. Cirpelj, cirpelj, tamburica, Úgy, ahogy még soha, soha. Zenéd visszafiatalít, S vígan ujjong az, aki sírt. Cirpelj, cirpelj, tamburica, Tombolj, édes húr-muzsika. A sok szoprán szinte hasít, S ettől gyógyul, zsibbad a szív. (1958.) Fordította: Szabó Sándor Marko Dekic-Bodoljas (Dékity Márk) köszöntése ötvenedik születésnapján M X V -M.arko Dekic költő ebben az évben tölti be 50. életévét. A születésnapok mindig is a legerősebb ünnepek közé tartoztak. Miközben ünnepelünk, köszöntünk, az alkalmat is megragadjuk, hogy visszapillantsunk, illetve a mai munkánkat mérlegelve megpróbáljuk megfogalmazni a jövő feladatait. A magyarországi egységes délszláv irodalom a felszabadulás után alakult ki, s ma már nem horvát vagy szerb, hanem egységes délszláv (vagy horvátszerb, szerbhorvát) irodalomról beszélünk. 1957-től a hazánkban élő délszláv nemzetiség kultúrája ismét erőteljes virágzásnak indult. Szerves része ez a magyar kultúrának. Hazánkban jelentős művelődési tényező, bebocsátást kér a mindennapi életbe, hogy az anyanyelv szeretetére neveljen. Közlési lehetőségként az anyanyelvű hetilap a Nase novine, (A mi újságunk) később a Narodne novine—ma már negyedévenként a NÉVÉN (-körömvirág-) irodalmi melléklettel- (Népújság) majd az évente megjelenő naptárak (kalendar) -évkönyvek—vitték el az újjászülető hazai délszláv irodalmat a legkisebb településekre, sőt határainkon túlra is. Dekic a hazai délszláv költők első nemzedékéhez tartozik. A többnyelvű Hercegszántó -bodoljai falurészben született szegény paraszti családban. Anyja szerb, apja horvát-sokác nemzetiségű, ő maga pedig görög lányt vett feleségül. Két fiúgyermekük van. Szülőfalujából már diákként meg kellett válnia, hogy belső lényével annál szorosabban, eltéphetetle- nül tapadjon hozzá. Költészete is az odatartozás mély élményéből táplálkozik elsősorban. Diákkorában kezdte a versírást. Tanulmányait végig horvátszerb anyanyelvű iskolában végezte. Budapesten szerzi meg a tanítói diplomát. Egy évi horvátkimlei tanítóskodás után kerül vissza Budapestre. Szerencsés korosztályhoz tartozik, amelynek megadatott a többféle emberi cselekvés lehetősége: mozgalmi ember, agitátor, pártpropagandista, folklórkutató, zenész, táncos, 24
