Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 12. szám - Mándics Mihály: Marko Dekič-Bodoljaš (Dékity Márk) köszöntése ötvenedik születésnapján
költő, újságíró... Nem ismeretlen a rádió, ill. tévé adásaiból sem. A Nemzetiségi Központi Táncegyüttes alapítója, majd szólótáncosa volt. Közéleti, közösségi hűséges ember határtalan optimizmusával az anyanyelv szerelmese, elkötelezettje. Verseit anyanyelvén írja. Számos gyermekverset is írt. Meggyőződése a Duna-völgyi népek sorsközössége, testvéri megbékélésének, összetartozásának az igénye és lehetősége. A magyarországi délszlávok — horvát, szerb és szlovén—testvériségét, egyenlőségét és egységét a „Kolo” (Kör) c. versében fogalmazta meg ékesszólóan. 1959-ben lesz a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége közművelődési kérdésekkel foglalkozó munkatársa. Húsz év után lett a szövetség hetilapja szerkesztőségének újságíró munkatársa. Újságíróként is a vidéket járó fáradhatatlan és termékeny. A kommunista helytállás a jellemzője. Nem felejtette el, honnan indult és hová megy. Barátkozó, őszinte kapcsolatteremtő hajlamainak, kedves mosolyának, humorának is köszönheti sikereit. író-olvasó találkozói rendszeresek s mindig nagy érdeklődést váltanak ki. A magyarországi délszláv költészet első antológiája a Szövetség ápolásában (Csuka Zoltán József Attila-díjas költő előszavával) az U kolo (Kólóba, Bp. 1969) címmel jelent meg. Címét Marko Dekic verséből kölcsönözte, s ez a költemény ott áll, mottóként, a kötet élén. Az antológiában tíz hazai délszláv költő szerepel. Első önálló kötete a költő addigi, több mint két évtizedes munkásságának legjavát, válogatott verseit tartalmazza. Duga nad zavicajem (Szivárvány a szülőföld felett, 1979) cím alatt. Verseit Stojan D. Vujicic irodalomtörténész és kritikus válogatta és rendezte ciklusba. A könyv illusztrációját földije, Szurcsik János Munkácsy-díjas, érdemes festőművész végezte. Anyaga változatos és sokrétű. A szülőföld inspirálta költeményei közül sokban fölfokozott hangon, közvetlenül szólnak a költő szeretetéről, a többnyire konkrétan is megnevezett táj, vidék iránt. Tisine i ljubavi (Csöndek és szerelmek, 1986) c. második kötete másmilyen jellegű. A verseket válogatta és utószóval Petar Milosevic irodalomtörténész látta el. Az illusztrációt munkatársa, Duro Sarkié készítette. Marko Dekic legújabb mostani költői törekvéseit tükrözi, s közülük is csak a fő, vezető tendenciát ragadja ki, ezért olyan egynemű, koncentrált. Az utóbbi években verseinek hangvétele megváltozott. A korábbiakban domináló felhőtlen optimizmust, sokszor ujjongó derűt elégikusság, szkepszis, halk bánat váltotta fel; a közösségi, alkalmi és programversek helyett a személyes és hangulati líra került előtérbe. Változás észlelhető a formában is: a hagyományos, zömmel népies ritmus és rímképletek háttérbe szorultak, és a szabadvers egy diszkurzív, könnyed változata lett a költő kedvenc kifejezésformája. Régebben a Radicsevics-iskolát követte. A költő első kötete pályájának első, viszonylag hosszú szakaszát összegezte. Ez a második, költői megújulás pillanatát, talán egy új, hosszabb pályaszakasz nyitányát ragadja meg. Mindkét kötet a Tankönyvkiadó gondozásában jelent meg, amely 1976 óta nemzetiségi nyelvű könyvek kiadásával is foglalkozik az iskolai könyvek mellett. S amióta nemzetiségi irodalmat is megjelentet, a délszláv alkotók is többen hallatnak magukról, s érezhetően pezsgőbbé vált az irodalmi élet. Az említetteken kívül néhány verse újságokban, irodalmi folyóiratokban és más kiadványokban, Jugoszláviában is megjelent. A hazai szlovák és román sajtóból, fordításból ismertek versei. Ugyancsak hazai kiadású — Szövetség kiadványaként — a Suncana polja (Napos mező 1980) c. több szerzős gyermekvers-kötetben szép számban jelentek meg versei. Figyelemre méltó, hogy a „Mati- ca iseljenika Hrvatske” által Zágrábban Ivó Smoljan főtitkár szerkesztésében kiadott Hrvatski Odisej (Horvát Odisszeusz 1980) c. „Óhazán” kívül élő horvát írók antológiájában Magyarországról az élők közül egyedül Marko Dekié szerepel és még a fiatalon elhunyt Josip Gujas-Dzuretin (1936—1976), valamint Mate Merisic-Miloradic (1850— 1928). Az a szellemi kapcsolat, ami így jött létre a két nemzet között, tovább erősíti és szorosabbá teszi népeink barátságát. A költőnk eddig elért eredménye önmagáért beszél. Műveivel segítette az anyanyelv ápolását. Ez ma küldetése is lehet a hazánkban élő és alkotó horvátszerb, szerbhorvát 25
