Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 12. szám - Szöllősi Zoltán: Versek tanyáján: Történelmem s alkonyat: Alkonyi tűzben: Mindenem viszem: Szerelem: versek
szilveszter van szerelmem kihűlt tanyám kihűlt városom föl sem tekint a duna házam előtt úgy oson szilveszter van szerelmem versemig fehérük minden út asszonyomig s hazámig szerelmes szóm mégse jut szilveszter van szerelmem ablakaim vérben s álmosak szemem haván ikonod történelmem s alkonyat szilveszter van szerelmem hull még a hó sebem beeste belefúlok tavasszal vérembe és könnyembe Alkonyi tűzben Kecskemét 1964—’ alkonyi tűzben fák parázslanak mint távol én tőletek temet az este szenes árnyakat de az őskori egek csillagaikkal teli kigyúlnak bennem sámáni darázs őrjöngő varázs és forró múltak hó még de tavaszodás haza indulnék nyírségbe mégse magamba vissza hova fejemen az éj csillagok fészke már mindig mindent soha
/
