Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 12. szám - Szöllősi Zoltán: Versek tanyáján: Történelmem s alkonyat: Alkonyi tűzben: Mindenem viszem: Szerelem: versek
Mindenem viszem Nagymaros 1965—’ völgybe köd a hegyről ólom hömpölyög bennem holt nyugalom vasalt nád zörög rigót parittyáznak föl a parti fák folyó mélyén halam holdam úszik át egymáson viz s az ég csúszó lemezek sirályrikoltások rozsdás levelek kelő nap mögöttem felé fordulok talpam alatt cserép színes nyár ropog vége hát nyaramnak múltam megelőz lehullt gesztenyékkel néz föl rám az ősz ingem szél púpozza mindenem viszem szerelmem és házam s téli kenyerem Szerelem 1965—’ szerelem májusi este bent tévék havaznak kint félhold van égre festve fényes jánuszarcnak cipőnk orránál a duna megakad nem folyik verődik csak ide-oda föl s le csillagokig
/
