Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Vekerdi László: Kelet-európai írástudók és nemzeti-nemzetiségi törekvések: tűnődések Gáll Ernő könyvéről
Vekerdi László Kelet-európai írástudók és a nemzeti-nemzetiségi törekvések (Tűnődések Gáli Ernő könyvéről)-A. ^.ülönös könyv ez, és nehezen recenzeálható. Szervesen és logikusan kapcsolódik régi jellegzetes gállernői témákhoz — mint mondjuk a sajátosság méltósága —, és módszerében is tipikus gállernői naprakészséggel pásztázza a kérdés fellelhető irodalmát, ámde a Szerző érdeklődésétől ezidáig meglehetősen távoli területekre visz, oly területekre, ahol eddigi tudása és eredményei láthatóan nem nagyon segítik a tájékozódásban. A szükséges új tudás megszerzése azonban a szerző gondja, és Gáli Ernő meg is felel a követelményeknek emberül, a recenzió nem ezért nehéz. Azért nehéz, mert ezt a területet hosszú évtizedek óta elhallgatások és ködösítések homálya borítja, s a szokásos írástudói struccpolitikát, hogy tudniillik amiről nem veszünk tudomást, az nincsen, csak nagyon kevesen merték vagy tudták áttörni. És ilyen esetekben még a legszenvtelenebb recenzens is óhatatlanul hajlamos többet vagy kevesebbet, de mindenképpen mást tulajdonítani a gondolatoknak és a szavaknak, épp ilyen esetekben hajlamos leginkább saját ellenkezéseit és egyetértéseit ismertetni a Szerző mondatai helyett. így jelen könyv témája is nyomban napjaink keserű nemzeti-nemzetiségi kínjait juttathatná joggal eszünkbe, ámde innét kiindulva máris meghamisítanánk Gáli Ernő gondolatmenetét. Már maga a cím, a „törekvések”, józan semlegességével utal arra az indulatmentes és objektív szemléletre, ahogyan Gáli Ernő a kérdést tárgyalja. Közismerten alapos szociológiai tájékozódása mellé napjaink s a közelmúlt néprajzi, biológiai, szemiotikái, kulturális antropológiai, politikai-filozófiai irodalmából tekinti át a téma szempontjából elsősorban releváns eredményeket, s egy alapos bevezető tanulmányban Gramscitól és Max Webertől Mannheimon, Lukácson, Theodor Geigeren, Bromlejen, Bourdieu-n, Aron-on, Gur- vitch-on, Milton M. Gordonon, Nathan Glazeren, Lucian Blagán, és számos más ismert és kevésbé ismert szerzőn át el egészen Régis Debray-ig, Niederhauser Emilig és Dionisie Petcu-ig úgyszólván mindenkit megszólaltat, akinél fogódzókat találhat a nemzeti-nemzetiségi törekvések történeti és szociológiai feltérképezésére. A részletes és naprakész ismertetésből most is, mint általában, kidolgoz egy központi fogalomrendszert, amelynek a segítségével azután a térképezés következetesen és egységesen elvégezhető. Ez a központi fogalomrendszer azonban most nem definiálható olyan határozottan, mint mondjuk a sajátosság méltósága; a nemzeti-nemzetiségi törekvések hátterében etnikum, etnikai csoport, etnikai társadalmi szervezetek (törzs, nép, nemzetiség, nemzet), etnikai tudat és öntudat egymást átfedő és egymással szövődő fogalmai kavarognak, s mindegyik önmagában is eltérő definíciós kísérletek sokaságát involválja. Gáli Ernő kritikailag regisztrálja ezeket a próbálkozásokat, de nem föltétlenül foglal állást. A hangsúlyt jó érzékkel nem a definícióra helyezi, hanem — Dionisie Petcu nyomán — inkább arra a folyamatra, amelyben és ahogyan az etnicitás különféle vonatkozásai a történelem során megfigyelhetők. „A történelem az etnicizált társadalmi alakulatok közvetítésével halad”, vallja Petcuval egye78
