Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 11. szám - Füzi László: Ötszáznégy óra: egy kazahsztáni és kirgiziai utazás leírása

hogy az újgurok kifinomult szerelmi kultúrával bírnak, az újgur anya tudatosan neveli lányát a szerelmi életre.)

Még a megérkezés napján találkoztak Olzsasz Szülejmenov költővel, a kazak írószövetség elnökével. Ő szintén a költő régi barátja, a költő több írását fordította magyarra. Mint ahogy másokat, úgy őt is először a peresztrojkáról kérdezték. Szülejmenov arról beszélt, hogy a változás felülről indult el, a felső vezetés s az egyszerű emberek is egyértelműen a változást akarják, a nap és a fű között azonban mintha beton lenne, s a változást akaró szándéknak ezen a betonon kell áthatolnia. Szólt a sajátosan kazak irodalmi problémákról is. Ezt az irodalmat, némi túlzással — mondta —, a múlt felé is meg kell teremteni. Vannak írók, akiknek a nevét sem ismeri a közönség, műveiket, munkásságuk egészét kell hozzáférhetővé tenni, de ez azért is nehezen megy, mert ezeknek az íróknak jó néhány művét mások egyszerűen ellopták: felhasználták, publikálták. .. (Tegyük hozzá az elmondottakhoz: utazóink a peresztrojka hatását látták abban a tárgyszerűségben is, amit „hivatalos” megbeszéléseiken tapasztaltak: az általános érdeklődés mellett ezeken a beszélgetéseken a konkrét lehetőségekről is szó esett, a kazak—magyar irodalmi kapcsolatok fejlesztéséről. A költő kísérője itt érezte meg annak a felelősségnek a súlyát, amelyet műfordítóink, gyakran magánszorgalomból a vállukra vettek: egy-egy nyelv irodalmának magyarországi megismertetése többnyire ugyanis pár ember önzetlen munkálkodásának köszönhető. Ugyanakkor jó érzéssel tapasztalta azt is, hogy a magyarok nem egészen ismeretlenek ezen a tájon. Vendéglátóik gyakran emlegették Mándoki Kongur István nevét — Magyarországon ma ő a török nyelvű népek egyik legjobb ismerője.)

Pár napi alma-atai tartózkodás után már a költő kisérője is tudta, hogy a múltat itt is az emberek emlékezete őrzi. Az értelmiségi réteg szinte teljes egészében első generációsnak nevezhető, s a nemzedékek hosszú sorában ők az első városlakók is. Kazahsztán 16 millió lakosából több mint másfél millió él Alma-Atában: ez nemcsak a hatalmas lakatlan térségekre utal, hanem a városba húzódás méreteire is. Azok közül, akikkel találkoztak, gyermekkorukban sokan vonultak északról délre, át az Éhség-sztyeppén, aztán vissza, a nomád állattartás kívánalmai szerint. Ma még a panellakásokban való vendéglátást is a régi rítusok szabályozzák: volt, ahol bárányt „áldoztak” vacsorára, s a felszolgálás, a kínálás is régből örökölt szabályok szerint történt. Az asszonyok csak a vacsora elkészítésével foglalkoznak, asztalra teszik az ételt, aztán az egyik sarokba visszahúzódva figyelik, kinek mire van szüksége. Az étkezés hosszú órákat vesz igénybe, közben köszöntők hangzanak el, a szó itt még nem veszítette el eredeti értelmét, jókívánságaikat őszintén mondják, s örömmel hallgatják, ha dicséret éri a vendéglátókat. Az esti beszélgetések során előkerült a pengetős népi hangszer, a komuz is, a beszélgetés szüneteit dalok, ritmusok töltötték ki.

A térképet nézve s újdonsült barátait hallgatva a költő kísérője arra gondolt, hogy igazából nem is lehet megismerni ezt a hatalmas területet. .. Hiába él majdnem minden tizedik kazahsztáni Alma-Atában s hiába őrzi emlékezetük a különböző tájak hagyományvilágát, az utazóknak nem tudnak mindent elmondani múltról és jelenről. A Kaszpi- tengertől az Altaj-hegységig húzódó, néhol kétezer kilométer széles, összesen mintegy harminc Magyarországot kitevő terület legjobb ismerőinek is nehezen adhatja meg magát. Az egyszerű utazó, aki csupán nyolc napot töltött Alma-Atában, csak annak megállapításáig juthatott el, hogy itthoni, Kazahsztánnal kapcsolatos ismereteink durva általánosításokon alapszanak. így van ez a tájjal kapcsolatban: itthon csupán a sztyeppéről, a sivatagról és a szűzföldekről tudnak, noha ezen a területen található mélyföld és hegyvidék is. A legvarázslatosabb éppen a síkság és a hegyvidék találkozása: az örök hóval borított hegyek beláthatatlan terület felett uralkodnak ... A Kazahsztánnal kapcsolatos másik téves megállapítás is a sztyeppét és a sivatagot alapul vevő általánosításból származhat — s a szegénységre vonatkozik. Ennek az ellenkezője az igaz: Kazahsztán ásványkincsekben a világ egyik leggazdagabb területe. Utazóink szükséges formalitásnak tartották a népgazdasági kiállítás megtekintését, az itt látottak-hallottak azonban éppen arra voltak jók, hogy Kazahsztán nagyságát és gazdagságát érzékelhessék. Először is: Kazahsztánban a Mengyelejev-féle táblázat majdnem minden eleme megtalálható, a külszíni fejtéssel

14