Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Vasy Géza: Egy nélkülözhetetlen szóportár: Temesi Ferenc regényéről

kulcsregény, sőt egyetlen szócikkének nem lényege ilyesféle szándék. A fontos az, hogy minthogy tucatnyi figura veszi körül folyamatosan András ablakját, s ők a nemzedéki életér­zést és a nemzedéki egyetemista életérzést a maga valóságos változataiban tárják elénk. Nem mindig elég éles a kép — egy-egy figura néha a többivel egybemosódottan marad csak meg emlékezetünkben —, de talán ez is szándékosan van így.(-> egyetem) életszerűség Egy szótár mindig az élet elvonatkoztatott, részeire tördelt vázlata. Ez a szótárregény viszont látszólagos széttördeltsége ellenére is közvetlenül fel tudja idézni az egészet. A folyamatot, 140 év porlódi világát a maga egyszerre igazi és valódi életszerűségében. (-> valóság) egyetem András egyetemista, fiú- és lányismerőseinek jó része szintén. Az egyetemi élet minden­napjainak szerves része, a regényben mégsem kap központi helyet a cselekmény szintjén. Mégis érzékelhető, hogy az adott életszakaszban Andrásnak ez sorsát meghatározó élmé­nye, hiszen az egyetem tudatosítja benne — vonzásaival és taszításaival egyaránt —, hogy értelmiségivé kell válnia. Szótáríróvá. (-» Szótáríró) dialektika Elolvasandó Temesi Ferenc Por c. regényének két kötete. (-► regény) család Egy családregényben persze hogy állandóan a családról is szó van. E regény leggyakrabban megjelenő hősei apa és fia, a két András. A választott regényforma nem az apa-fiú kapcsolatot hangsúlyozza, hanem a két élettörténetet, amely egy ponttól kezdve kapcsoló­dik egymáshoz. Az apa sorsa huszadik századi közép-európai, porlódi baleksors. Az első világháború félárvává teszi, hamarosan tüdőbeteg anyja is meghal. A második világhábo­rút végigkatonáskodja. 1945 után igazgató lesz a garasos években, de 1957-ben leváltják, mert az MDP felkérésére 1956-ban részt vett a kisgazdapárt újjászervezésében. Ezért fosztják meg tartalékos zászlósi rendfokozatától is. S bár később „rehabilitálták”, a legiga­zibb igazságszolgáltatás ez a regény. Igaza van a Szótárírónak: „Minden családregény errefelé valamiféle rehabilitáció is egyben, az ősök, az apák becsületének helyreállítása — kiigazítás és elégtétel. Már ha az ember szereti a szüleit, persze.” (vonakodva) (-» ük) célbíró Izgatottan készülődik a célbíró, mindjárt eredményt kell hirdetnie. (-» zsűrizik) Egyre közelebb a cél, a befejezés Közeledve az utolsó szócikkhez, Szótáríró elvarrja a mese szálait. A barátok szétszélednek, elköltöznek vagy családot alapítanak. A szűkebb családban is „minden jóra fordult, akár a mesében”. András is leteszi a szigorlatot, már majdnem végzett. Megtalálta a társat is, akit keresett: Katalint. S ekkor indulnak, azon a bizonyos 1973. június 30-i napon autó­stoppal Budapestre. De már nem érkeznek meg. Csak a zsoltár szólhat értük: egy halálos végű karambol előtti pillanatban. Meghal Katalin, meghal András, s egy évtizeddel később megszületik a Szótáríró: „hogy arról, ami volt, / hírt adjon annak, aki lesz” (Benjámin László). (—> Szótáríró) 89

Next

/
Thumbnails
Contents