Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Vasy Géza: Egy nélkülözhetetlen szóportár: Temesi Ferenc regényéről
Porlód nem a világ közepe. Periféria csak. Hiszen a perifériának: Magyarországnak is csak a második legnagyobb városa. De aki magyarnak született, annak magyarnak lenni a főszerep, s aki porlódi, annak a porlódi magyar-lét a főszerep. Az emberiség szempontjából mindannyian statiszták vagyunk, de számunkra a magunk léte mindig: főszerep. (-> dialektika) regény Egy szótár sohasem tekinthető regénynek. A Por regény. Szótár formájú regény. Szópor- tár. A szótárforma ötlete, lényegi utánozhatatlanságából is következő nagyszerűsége valóban csak forma. Mit tesz lehetővé ez a forma? A rész és egész dialektikájának felkavaró élményét tudja adni. Részletet rengeteget tudunk. Sokat meg is ismerhetünk szájhagyományból, könyvekből. S képünk van mindig — világképünk — az egészről. De hogy rész és egész hogyan, miként mozog valójában, hogy az újabb rész miként formálja az egészet is, s hogy ugyanakkor az egész miként vonja be a maga értelmezési tartományába a részt, annak kevés szemléletesebb irodalmi példája akad ennél a regénynél. S még valamit lehetővé tesz ez az újszerű eljárásmód. A tudatáram-technika tárgyiasítá- sát. A tudatáram-technikának köszönhető a modern regények szabadabb időkezelése. Állandó viszont a gond a modern és a hagyományos írói eljárások egyeztetésében. Polarizálódott az olvasóközönség is: vagy „magas” számára a modern írói technika, vagy lenézi a „hagyományos” technikát. A Por tudatáram-technikát alkalmazó család- és nemzedéki regény, de e technikát megújítja: úgy teszi számunkravalóvá, hogy nemcsak az elit értelmiségi olvasóra gondol. Tárgyiasítja, képszerűvé teszi azt, ami eddig inkább csak a belső szemlélethez szólt. (-> mese) Porlód Ezt a regényt kétféle ember fogja olvasni. Szegedi és nem-szegedi. Én nem vagyok szegedi. Soha nem éltem ott. Feltételezem, hogy ez elfogulatlanabbá tesz. Ugyanakkor bizonyosan megfoszt egy csomó élménytől. A regény számos eleme nem azt, nem annyit jelent számomra, mint a szegedieknek. De a regény egésze gondolom az olvasók mindkét csoportjának ugyanazt tudja adni: Porlód irodalmi emlékművét. Mert Porlód már nemcsak Szeged. Több annál. Legenda is, szimbólum is. Csomorkány és Sárszeg között földrajzilag is szinte feleúton a huszadik századi magyar epikának egy újabb város-szimbóluma született. Nagyot mondok: azokkal egyenrangú. Porlód mégis más, mint Németh László Csomorkánya vagy Kosztolányi Dezső Sárszege. Más, mert e város-jelkép szinte a jelenig formálódik. S Szeles András ifjúkorának valósága szétrobbantja szinte azt a kisváros-képet, amely bennünk élt. S egyébként is más Temesi Ferenc írói szemlélete. A porba fúló, az elkallódó életek helyett a megtartó életekre teszi a hangsúlyt. Porrá leszünk mindannyian. Mégis, a megmaradás apoteózisa ez a regény. (-> Közép-Európa) ötlet (-> utánozhatatlan) ódonatúj A Szótárírónak sem illik új szavakat gyártania, a Szótárforgatónak még kevésbé. Most mégis ezt teszem, mert úgy vélem, hogy a regény világát ezzel pontosabban közelíthetem. Ódon és új dolgok, események, szemléletek folyamatosan és egyszerre vannak jelen a műben. Ódonatúj világgal ismerkedünk meg, s a világ már csak ilyen. A szegedi őző 85
