Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Vasy Géza: Egy nélkülözhetetlen szóportár: Temesi Ferenc regényéről
olyan ez a csoda, mint Móricz Erdély-trilógiájáé: a rekonstrukció és a felidézés egyszerre tárgyias és látomásos tökéletessége. A különbség csak annyi, hogy Temesi eljut a jelenig, s amihez az átéltség jogán személyes köze van, azt is a mű alapanyagává teszi. (-> Közép-Európa) ük 140 év történetében hat nemzedék sorsa elevenedik meg. 1833-ban a szépapa Kispéter Lőrinc a Tisza partján az első gőzhajót szemléli, 1973-ban pedig if). Szeles András éli az életét. Az ükszülőktől az ükunokákig természetesen nem mindenki, csak egy kiválasztott vonal kap helyet a regényben: a Kispéter, a Balogh- és a Stolz (Szeles)-családok tagjaiból mintegy húszán. 140 év távolsága első pillantásra általában beláthatatlannak tűnik, olyannak, amihez személyes közünk már nemigen lehet, pedig ha meggondoljuk: mi ismerhettük nagyszülőnket, az pedig szintén a magáét, s így személyes emlékeit adhatta át nekünk. Aki figyel a múltra, annak ükszüleihez is személyes köze lehet. (-» család) utánozhatatlan A regény minden rétegét, egész megformáltságát egyetlen ötlet határozza meg: a szótárforma. Szócikkekből, egész pontosan 666 darabból épül fel a mű. Maga a szerző, a Szótáríró az ó'í/er-szócikkben kifejti, hogy nem is tartja nagy ötletnek, hogy „nem a forma a fontos”, az akár el is lopható. Van igazság állításában, mégis a Por az ötlet tökéletes megvalósításának köszönheti máris kétségtelen rangját. Egy hagyományos szerkezetű családregény vagy nemzedéki regény nem ezt az eredményt hozta volna. Az ötlet utánozható, de ez a regény utánozhatatlan. Úgy vagyunk ezzel, mint Örkény István egyperceseivel: mennyi utánzója támadt, s egyperceseket mégis csak Örkény tudott írni. S az Örkényi módszer alkotó továbbvitele éppen Temesi Ferencnek köszönhető: megmutatta, hogy lehet a közlés minimumának igényét átfordítani, az egypercesekből, a szócikkekből ezerperceset, nagyregényt írni. (-> regény) Tisza A regény valóságos tere az Alföld, szűkebben a Dél-Alföld, annak nagyvárosa, Szeged (= Porlód) és folyója, a Tisza. Az alföldi por ellenpontja az áramló folyadék: Tisza formájában is és alkoholként is. A kocsmai poharazások és a Tisza teszik elviselhetővé az életet. A Tisza egyszerűen van, jelen van ebben a regényben, miként a porral telített levegő: Porlód egyik nélkül sem lehetne az, ami. (-> Porlód) Szótáríró A szótárregény szerzője a Szótáríró. Az igazi szótáraktól eltérően, a modern regények jórészével viszont egyezően a Szótáríró (az elbeszélő) észlelhető rendszerességgel jelen van a műben (a szócikkekben). Természetesen elsősorban a műhelygondokról szól. A Szótárírónak köze van a regény legfiatalabb főhőséhez is. A cseles megfogalmazású azonos címszó mondja: „Több mint kétséges, hogy Szótáríró ~ volt Szeles Andrással: valószínű.” E mögött nemcsak az húzódik meg, hogy az epikai hős és az elbeszélő teljesen sohasem lehet azonos, hanem nyilván az is, hogy Szeles András története 1973-ban lezárult, a Szótáríró viszont — többéves készülődés után — 1983 és 1986 között írja meg művét. S 1983-ban már senki sem lehetett teljesen azonos 1973-as önmagával. (-> nemzedék) statisztéria A Szótáríró nem írja a szavakat, csak leírja, csak elrendezi őket. Mint a segédrendező, aki lehetőséget kap a statisztéria mozgatására. 140 év hömpölyög végig Porlód porszínpadán. 84
