Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Király László György: Párhuzamos gondolatok Lewis Mumford A város a történelemben című könyvének olvasása közben
A nép a történelemben Év Lakosság Népsűrűség (millió fő) — fő/km2 — A népesség elterjedésének aránya a Föld felszínén % arányos, kiváltképpen a fővároséval; így azután arányos az államok gazdagságával, a magánvagyonok egyenlőtlenségével és az egyes adott helyeken megtelepedett emberek számával.” (Montesquieu) „A gazdagok koncentrálódása jellegzetesen nagyvárosi jelenség.” (Mumford) A települések belső társadalmi rendjével — amivel ma a földrajz egyik terjedő ága, a szociálgeogi. e. 8000 5—10 0,06 0,16 1 270—330 2,2 4,40 1000 275—345 2,3 4,40 1500 440—540 3,6 7,17 1750 791 5,8 12,90 1900 1650 12,2 26,90 1975 3967 29,4 64,70 2000 6130 45,0 100,0 (A Föld felszíne; 135 100 000 km2) ráfia foglalkozik — és az ezzel együtt járó szerkezeti tagolódásával valójában e században kezdtek csak el foglalkozni. A város azért él, mert emlékeztet — érthetjük így is Emerson szavait —, lakóját emlékezteti mindarra, amit emberöltők sem változtathatnak meg, alakíthatnak át maradéktalanul, még akkor sem, ha egyes kultúrák nyomait a piramisok kövéből felépített spanyol templomok őrzik. Az előző századok benne élnek, szervesen kapcsolódnak a történelmi múltú települések mai életéA népsűrűség a városon belül sok mindent kifejezhet. Montesquieu és Mumford egyaránt az ebből fakadó társadalmi különbségekre utalt: „A fényűzés a városok sűrűn lakottságával is be, erősítve lakóinak nemzeti-történeti tudatát, melyet az új városokban csak tanulni lehet. Kéri András Párhuzamos gondolatok Lewis Mumford: A város a történelemben című könyvének olvasása közben Azt, hogy a városok történelme maga az emberiség történelme, Lewis Mumford nélkül is tudtuk. A városok fejlődésén áttekintve azonban valahogy mégis tisztábban, egyértelműbben látszik mindaz, ami az események puszta láncolatát követve talán zűrzavarosnak tűnhet. Pedig Mumford, ez a lenyűgöző ismeretanyag birtokában levő, nagytudású kulturhistorikus lényegében nem tesz mást, minthogy mesél. Elbeszélésének folyama hol szelíden hömpölyög, hol nekiiramodik, néhol pedig oldalágakra szakadva elkalandozik, de sohasem sekélyesedik el. Aki feszes, szigorú levezetéseket vár, azt könnyen csalódás érheti. Mégsem üres fecsegő csupán Mumford, hanem bölcs professzor, aki miközben egyedi eseteket, látszólag mellékes körülményeket halmoz egymásra, gondolatokat ébreszt hallgatóiban és olvasóiban, s közben — mintegy mellékesen — szigorú rendszert épít fel, ami megmutatja a város, és ezen keresztül az emberiség egésze fejlődésének néhány általános törvényszerűségét. A város legfontosabb tulajdonsága Mumford szerint, hogy mágnes és gyűjtőedény. Mágnes, mert a falusi környezetből magához vonzza először a népességet, aztán pedig az anyagi javakat, és mert — miként az igazi mágnes — erőteret gerjeszt, amelynek ő maga a központja. Tartály, vagy gyűjtőedény is egyben, mert a magához vonzott emberi és anyagi értékeket megőrzi, egymással kapcsolatba hozza, szelektálja és magasabb minőségi fokon újratermeli. A város a történelemben kortól és helytől függően más és más módon látta el ezeket a funkcióit. Amíg az emberiség céljai nem mutattak túl a táplálkozáson és a fajfenntartáson, addig életformájának jól megfelelt a falu állandóan ismétlődő rítusaival, zárt rendjével. A termelési szakosodás azonban nemcsak az iparosokat és a kereskedőket termelte ki (ami már önmagában is a magasabb szintű emberi kapcsolatok felé történő elmozdulást igényelte), hanem a harcost, aki védelmet, és a papot is, aki lelki vigaszt ígért. Ilyenformán az első városok legfontosabb jellemzője, hogy a fellegvár és a szent helyek körül alakulnak ki. Legfontosabb jellemzőjük azonban, hogy itt van az uralkodó székhelye is. Mumford szerint „a decentralizált falusi gazdaságról a nagymértékben szervezett városi gazdaságra való átállás legfontosabb eszköze a királyság intézménye volt. ... a király ... az a mágnespólus, amely a város központjába vonzza és a palota meg a templom ellenőrzése alá vonja a civilizáció új erőit.” A városi fejlődés csúcsát ebben a szakaszban a mezopotámiai városok jelentették, Ur, Uruk vagy Kis. A magasfokú szervezettség azonban túlnőtte ön90
