Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - Siklós László: Nyit-e már a gyöngyvirág?

— Arcüreggyulladásom után kellett hordani, de aztán abbahagytam, de ezt ne tessék beírni.

— Hiú vagy rá?

— Ezt nem kell, semmit se mondtam ..:

— Egészséges vagy?

— Igen.

— Kórházban voltál már?

— Ötéves koromban, azt mondják, agyrázkódásom lett.

— Műtét, baleset?

— Nem volt.

— Fodrászhoz mióta jársz?

— Nem járok, csak ha vágni kell, most mit tetszik úgy nézni? Magától áll be ilyen jól a hajam, az iskolában se hiszik el...

Sajnos, én sem. Amióta ismerem, anyja a második-harmadik frizurát csináltatja neki. Fodrászhoz járnak, együtt. Panaszkodott is, mennyibe kerül. Ez a mostani frizura rövid, de nagylányos, többnek látszik a koránál.

— Kedvenc ételed?

— Húsleves.

— Tovább, sorold csak.

— Sztrapacska. Nincs több.

— Töltöttkáposzta?

— Nem vagyok oda érte.

Ez aztán furcsa! A töltöttkáposzta G.-éknél a legnépszerűbb eledel. Változatosan, ízletesen, sokféleképp készítik télen-nyáron. Nyáron maguk savanyítanak a napon káposztát. Sok jó káposztát ettem már náluk. Ibolya is — látszólag — jóízűen eszi...

— Kedvenc gyümölcsöd?

— Alma, banán, sárgabarack.

Ez utóbbi szinte kilép a felsorolásból, megelevenedik: amióta megjöttek, eszi a mosatlan barackot.

— Ha megszomjazol, mit szoktál inni?

— Kristálykeserűt vagy szörpöt.

— Ma mit reggeliztél?

— Krinolint, sonkamaradékot, kenyérvéget.

— Iskolaidőben hol, mit reggelizel?

— Mielőtt elmegyek, itthon. Amit készítek magamnak, ami van, felvágott, ilyesmi. Tejeskávéval. Meg viszek tízórait.

— Ma mit ebédeltél? — teszem föl a szónoki kérdést nevetve. Ugyanis nemrég tartottunk szünetet. Bejött az apja a műhelyből, mondta, megéhezett, együnk mi is. Körözött volt egy lábasban, hoztak zsírt, kenyeret. Vizet ittunk rá, a gyerek citromszörpöt. A kérdésre Ibolya mégis megretten.

— Most ezt is le tetszik írni?

— Baj?

— Baj, mert anyu haragudni fog, ha ez kerül bele . .. ő mindig szokott főzni. Tessék áthúzni!

— Tegnap mit vacsoráztál?

— Semmit — gyorsan hozzáteszi — nem volt kedvem.

— Közösen szoktatok enni este?

— Amikor anyu délutános, csak hármasban.

— Imádkoztok előtte?

— Minek imádkoznánk?

A kérdés, bevallom, beugrató. Ugyanis, ha nyíltan megkérdezem, vallásos vagy-e, jársz-e hittanra, tapasztalatom szerint nem mindenütt kapok nyílt választ, legföljebb a zavartságból következtetek. Hitét megvallani már a gyerek se meri. . .

55