Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - Siklós László: Nyit-e már a gyöngyvirág?
— A télikabátod hol tartod? Veszett már el? — A folyosón a fogas. Még alsós koromban egyszer ellopták, de aztán meglett. — Sorold el, milyen képek, ábrák vannak a magyar kabinetben? — Azt nem tudom. — Van egyáltalán kép, rajz, ábra? — Sok van, de nem tudom. — Akkor az állandó termetekben lévőket sorold el. — A tanár asztala mellett három-négy, de nem szoktuk nézni. Várjon csak Laci bácsi... van egy Anonymus. — Az kicsoda? — Az ismeretlen ember. — Úttörő őrsötök neve? — Polip. — Az micsoda? — Egy állat. — Mit csináltál március 15-én? — Jaj, nem tudom. — Április negyedikén? — Akkor? Az énekkarral szerepeltünk. — Május elsején? — A parkban felvonultunk. — Mikor kelsz, mikor fekszel iskolaidőben? — Hatkor kelek, fent vagyok este kilencig, tízig. — Napközben szoktál pihenni, aludni? — Csak ha beteg vagyok. — Hány műszakos a tanítás? — Állandó délelőttös. — Egyedül indulsz el reggel, vagy megvárod társaidat? — Innen csak én járok, de a buszon már van egy lány a túlsó faluból. — Mindig busszal mégy? — Ha elalszunk, apu bevisz a kocsival, de ez ritka. — Mikor érsz haza? — A kettes busszal indulok, ha fagyizunk, a félhármassal. — Itthon vár ebéd, vagy te készítesz? — Hát vagy melegítek vagy én készítek, attól függ, anyunak mennyire van rá ideje, mielőtt munkába megy. — Hogy osztod be a délutánt? — Nem szoktam beosztani. Tanulok; hétfőn, szerdán, pénteken visszamegyek busszal az öcsémért, amikor pedig ő itthon van, már nem lehet se tanulni, se olvasni. Erre nem kérek magyarázatot. Az öccse debil, túlmozgásos, egy percnyi nyugtot nem hagy a családnak. Futkos, ordít, labdát rugdal a lakásban, tévét bömböltet, feldönti a széket, asztalt, dobol, hátraesik egy széken, ordít, énekel, gitározik, a földhöz vágja magát hirtelen dühében, sírógörcsöt kap, leköpi apját, anyját, a vendégeket, lekurvázza a szüleit, belerúg a lábamba, ráhajt a kerékpárjával, vizet fröcsköl az arcomba, széttép egy könyvet, ölembe ugrik és összecsókol, enni kér, sokat, az ételt kiborítja, levágja az asztalról a tányért, beleiszik apja sörébe, borába, mielőtt észreveszik lehúz egy pohár pálinkát, ez jólesett, mondja felnőttmódra, fakarddal hadonászik, mindezt igen rövid időn belül és számtalan variációban. Ibolyának külön szobája van. De ajtaját nem csukhatja be, mert az idegesíti öccsét, s nem tudja elviselni, hogy bármily rövid időre ne rendelkezzen környezete összes tagjával. 50