Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - Siklós László: Nyit-e már a gyöngyvirág?
A kislány szobája csinos, tiszta. Mindig az. Talán túlságosan is. Beágyazva, takarók, plédek összehajtogatva. A csupasz heverőn kínos szimmetriával két csipketerítő. A könyvespolcon könyvek és babák, élével egyvonalban az előbbiek. Elől egyetlen tárgy se. Felnyitott dzsesszorgona kotta nélkül, némán. Mindig némán. — Szoktál-e unatkozni? — Nem. — Mennyi a havi zsebpénzed? — Nincs olyan, hogy heti. Amikor kell, akkor kérek. — Mennyit, kitől, mire? — Aputól kifacsarok, amennyit tudok, egy húszast vagy ötvenest, százast. A kisebb pénz fagyira megy, a nagyobbat gyűjtöm cipőre, filcre, karácsonyi ajándékra. — Tehát bármire költheted? — Akármire. De nem szoktam hülyeségre kiadni, akármennyi jön össze. Most például anyu vett nekem egy aranyövet ajándékba, és én megpótoltam száz forinttal. — Mennyi könyved van? Zokniban bemegyünk a szobájába, számol. (Szeretnék már olyan gyerekkel találkozni, aki tudja, mennyi kötete van, sőt katalógust vezet. Ilyen idős koromban már rég katalogizáltam a könyveket, azokat is, amelyek csak megőrzésre kerültek hozzám: a háború miatt falusi házunkba menekítve.) A számolás eredménye: 135 kötet és a padláson van még kb. ötven. — Az miért ott van? — Mert nem fér ide. Tágasan rakott polcok, a hézagokban nippek, babák. Valószínűleg a szorosan rakott könyvespolc nem szép a lakásban, annak könyvtár-szaga van. — Nem gondolod, hogy a padláson lévőket is most kellene elolvasni, és nem évek múlva? — Nem kapok rá választ. Az állomány: iskolai kötelező könyvek, történelmi leírások, állatvilágról szólók, mesék, és a legtöbb ifjúsági regény. Egy polcon, egymásra fektetve az Új Magyar Lexikon, a pótkötet is. — Ez is a tiéd? — Anyutól kaptam. — Magától vette? — A, nem, az iskolában azt mondták, muszáj megvenni. — Miért? — Hogy ezt használjuk a magyarhoz, történelemhez, énekhez, fizikához. — Te hogy használod? — Hát ha valami nincs benne a könyvben, akkor felhívják rá a figyelmet, nézzünk utána a lexikonban. Én különösen az énekhez használom. Elolvastam Mozart életrajzát, Haydnét ... le tetszik tudni írni a nevét? Meg Beethovent. — És más tárgyakhoz? — Más nem érdekel. — Egy értelmező szótárt is látok! — Az első kötete van meg, azt még nem nyitottam ki. Azt mondta anyu, jó ha van a háznál. — Útleírást nem olvasol? — Az micsoda? Térkép? — Útleírás. Könyv ... Sci-fit? — Mi az? — Kérdezd meg a társaidat. Ők talán tudják. Földgömböd van? — Egy kicsi, nem magyar, nem is tudom, hogy került hozzánk — és előszedi a szekrényből. — Miért nincs elől? — Mert felborul és nagyon porosodik. 51
