Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - Kerényi Attila: A környezetvédelemről - földrajzos szemmel: a környezetvédelem fogalma

Gondolatok a környezetvédelmi oktatásról

Környezetvédelmi törvényünk ellenére néhány olyan jelenség is erősödik társadalmunkban, amely nem kedvez a környezetvédelem ügyének. Ilyen a pénz- és nyereségcentrikussá formálódó közgondolkodásunk, amely hajlamos arra, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatban a „drága” szó kerüljön középpontba. Gazdaságossági számítások tömege bizonyítja, hogy hosszú távon gondolkodva a „drága” szó ebben az összefüggésben hitelét veszti. Más, a környezetszennyezésben, de a környezetvédelemben is előrehaladottabb stádiumban lévő országok példája nyomán állíthatjuk, hogy a megelőzés a legolcsóbb beavatkozás. Mindezek ellenére sem tanulunk eleget a más kárán, és gazdasági életünknek olyan területei is vannak, ahol a környezetvédelmi törvény egyelőre csak írott szöveg marad, a gyakorlatban nem történik meg annak végrehajtása. Ilyen például a talajvédelem, mellyel kapcsolatban a VI. ötéves terv végrehajtásának elemzésekor megállapították, hogy nem sikerült számottevően mérsékelni a talajeróziót, holott olyan egyszerű módon is jelentős védelem érhető el, mint a termesztett növények megfelelő kiválasztása. Az agrár- szakembereket azonban a termelés fokozására és a gazdaságos termelésre pénzügyi szabályozók kényszerítik, a talajvédelmi tevékenységük pedig — hacsak a mezőgazdasági üzem talajai nincsenek „végveszélyben” — szinte kizárólag lelkiismeretükön és környezetvédelmi tájékozottságukon múlik. Mindez azt is bizonyítja, hogy a környezetvédelmi oktatás és nevelés még a gazdasági szférában is meghatározó lehet, az egyénnek mint lakosnak (állampolgárnak) a szabadidőben véghezvitt cselekedetei pedig szinte kizárólag az ilyen irányú oktatástól és neveléstől függenek. (Pl. szemetel vagy nem szemetel, milyen vegyszereket és hogyan alkalmaz a kiskertben; gondos vagy felelőtlen ezen a téren stb.)

Szakmai körökben az is felmerült, hogy középiskolában külön tárgyként kellene tanítani a környezetvédelmet. A tudományok helyének elemzése kapcsán szóltunk arról, hogy szinte minden tudománynak megvan a feladata a környezetvédelemben. Ezért inkább azt látjuk helyesnek, hogy a tantárgyak adta lehetőségeket minél szélesebb skálán aknázzuk ki, hogy a tanulókban kialakuljon a környezetük, az emberiség iránti felelősség. Véleményünk szerint, ha nincs is feltétlenül szükség környezetvédelem tantárgyra, annál inkább fontos, hogy minél több ilyen jellegű ismeret kerüljön be a szaktantárgyak tantervébe és a tankönyvekbe. Ezen a téren is sok lehetőséget látunk a középiskolás földrajzoktatásban. A tankönyvek átdolgozásakor vagy új tankönyvek írásakor erre érdemes lenne figyelni.

Az érzelmekre való ráhatás különösen fontos a „fogékony korban” lévő gyermekeknél. Szomorú tény, hogy az érzelmileg igen erősen ható döbbenetes környezeti károknak, amelyek sokszor emberéletet is követeltek, se szeri, se száma. Ebben az esetben arra kell ügyelnünk, hogy ne essünk túlzásba: ne csak a negatív példák tömegét sorakoztassuk fel, mert az reménytelenséghez, a tehetetlenség érzésének fokozódásához, végső soron a téma iránti érdektelenséghez, letargiához vezet. Az érzelmi ráhatás mellett csillantsuk fel azokat a racionális elemeket, amelyek a megoldáshoz vezetnek. Lényeges, hogy cselekvőkész embereket neveljünk. Ismertessük meg az okok és okozatok közötti — sokszor elég bonyolult — kapcsolatokat, azt a bonyolult rendszert, amit környezetnek nevezünk. A földrajz tanítása erre számos lehetőséget biztosít. Reméljük intézményesen is nagyobb hangsúlyt kap majd a környezetvédelmi oktatás és nevelés — addig is számítunk a téma fontosságát értő és átérző kollégáink önálló kezdeményezéseire, lelkesedésére.

87