Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - Köteles Pál: "33": elbeszélés

fölemelve mint egy ceruzával rajzolta végig a padokat. Egyik pádról a másikra szökellt. — Nos hát? Mi lenne az üdvös.

Az ujj s a tekintet olyan makacson mutatott egy lányra, hogy az szinte hipnotizálva fölállt, s úgy tűnt, akarattalanul válaszolja:

— Az üdvös az lenne, tanár úr, ha már nem kellene egymással igy beszélgetnünk, hanem csak számokkal kommunikálnánk.

A tanárt szinte boldoggá tette a tömör válasz, s önfeledten magyarázni kezdett:

— 101-től 500-ig.' Négyszáz válaszmondat, s akkor majd nem kell gondolkodni, csak a kérdezőnek: a tanárnak, a tanároknak. Négyszáz kérdésre három számfelelet: 101, 201, 301. A 401 fenntartva különleges esetekre, mint viszonylagosság ... — ez túl talányosnak hangzott, de nem akart megtorpanni, nehogy lovat adjon a diákok alá. Ám addig is még van teendő.

— A gyakorlás — zúgta az osztály —, 5-től 100-ig, zengték kórusban .. .

— El kell érni — ugrott fel Takács —, hogy egy perc alatt a kilencvenöt felelet tagoltan, szépen elhangozhassék.

— Brávó — tapsikolt a tanár. — Próbálja csak meg, és a stopperóráját a kezébe vette.

— Hat, hét, nyolc . .. kezdte a diák, de kifutott az időből, s ez éktelenül felbőszítette Táskái tanár urat.

— Majd én — ajánlkozott mosoly-glóriásan Bodor, de a tanár leintette.

— Inkább együtt — emelte magasba jobb kezét, s átszellemült arccal vezényelte az ütemet. Az osztály kórusban hadarta a számsort. A szentekre jellemző áhitat csak akkor foszlott szét a tanár arcáról, amikor megállapította, hogy a 95 szám kimondására 78 másodpercet fecséreltek el.

— Hogy haladhatnánk tovább, ha egy perc alatt nem képesek 95 feleletre — nézett megvetően az osztályra, de közben aprócska kétségei támadtak saját módszerével kapcsolatban is. „Én vezényeltem” — villant át az agyán, s ezt közönséges szavakkal ejtette ki, mert nem találta a 101-től 500-ig terjedő számfeleletben a megfelelő helyet mostani gondolatának kifejezésére. A kudarcot azonban nem volt hajlandó elismerni. — Ti lesztek a tanítványok ...

— „Tegyetek tanítványokká minden népeket?” — kérdezte szkeptikusan Bodor, s rendkívül fanyaron megállapította, hogy ez jézusi okítás, s talán korszerűtlen is, de Táskái tanár úr csak legyintett a profán beszédre.

— Jövő ősztől bevezetik az egész iskolában a tesztfeleletet, s két év múlva a teszttársalgást. Aztán jön a nagy győzelem, a világ megismeri Rézpataj nevét. Tökéletesen meg fogják érteni egymást az emberek. Az iskolában csak 95 szám valós tartalmát kell ismerni, de aztán jön a felnőttkor, s elég három szám válasz, a többi a minden tudók dolga. Az örök béke — szelleműit át Táskái tanár úr arca. Megszűnik a félreértésre annyi okot adó fecsegés, csak a szentszámok törvénye fog uralkodni. Egyértelműség minden vonalon. Logika, vastörvény ...

— Szerelem! — kottyantott a révület állapotába került tanár elmélkedésébe és jövőbe- merengésébe egy csúnyácska lány.

— Utódnemzés — mérte végig a tanár a lányt. Ez mind föl van dolgozva ... — A fiúk megtanulják a nagyobb célszerűséget.

— Már tudják — kottyantott újra az osztály zümmögésébe egy névtelen hang a hátsó padokból.

Erre a megjegyzésre az egész osztály röhögni kezdett, s a tanárnak fogalma sem volt, most mit kellene tennie, s arra sem emlékezett, hogy majdan, ha bevezetik a számtársalgást, ilyen esetre melyik szám adhatja meg a tanár helyes válaszát. Újra az esernyő után kapott volna legszívesebben, amellyel a rakoncátlanok közé csaphatna, de mert hiányzott a többi célú botozóeszköz, zavarában az órájára pillantott, s meglepetéssel állapította meg, hogy bár egy jottányival sem haladtak tovább, sőt még a beszámoltatás is elmaradt, azért mégis csak eljött az óra vége, letelt az ötven perc. „Az idő megy a maga útján, s módot ad a nagy kísérletre, amely a világot a tökéletesség állapotába fogja ringatni. Mindenki

40