Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Kerényi Attila: A környezetvédelemről - földrajzos szemmel: a környezetvédelem fogalma
lógiát, amely már nem bocsát ki nehézfémeket a környezetbe. Még azt sem lehet egyértelműen állítani, hogy a természettudományok jelentősége nagyobb, mint a társadalomtudományoké, hisz a környezetvédelem egyik alapkérdése a népesedés, amellyel pl. a népességföldrajz, a szociológia, önálló tudományként maga a demográfia foglalkozik. Mint említettük, a környezetvédelmi problémák jelentős része csak gazdasági szférában oldható meg, ahol elsősorban a közgazdaságtudományok kompetensek. A környezetszennyezések számos jogi problémát vetnek fel — sokszor nemzetközi szinten is. Ezekben az esetekben nem vitatható a jogtudományok illetékessége; és még sorolhatnánk a példákat. A földrajztudomány néhány hazai feladata Egy-egy részdiszciplína művelői — szerintünk — akkor járnak el helyesen, ha megfelelő mélységű elemzéssel feltárják helyüket a környezetvédelem szellemi és cselekvési rendszerében, és ebből az elemzésből kiindulva kitűzik a rájuk háruló feladatokat, valamint a feladatok megoldása során megkeresik az együttműködés kapcsolópontjait más tudományokkal, a politikai és gazdasági vezetéssel. A földrajztudományt a tudományok rendszerében elfoglalt helye és kutatásának tárgya predesztinálja a környezetvédelmi kutatásokra. Az a tény, hogy tudományunk egyszerre természettudomány és társadalomtudomány is, kedvező lehetőségeket biztosít az ilyen irányú vizsgálatokra. A földrajzi környezet, mint a földrajzi kutatások tárgya, tálcán kínálja a környezetvédelmi kérdésfelvetéseket és ezek földrajzi szempontú megoldását. így például alapvető feladat a természetföldrajzosok számára az antropogén környezetben lejátszódó természeti folyamatok vizsgálata, különösen abból a szempontból, hogy az emberi tevékenység kedvező vagy kedvezőtlen irányba módosította-e azokat. A törvény- szerűségek feltárása alapján prognózist kell adnunk a várható változások intenzitásáról és következményeiről. Ezen a téren — úgy gondoljuk — nem lehetünk igazán elégedettek hazai természetföldrajzos kutatóink tevékenységével. Az egyetlen valóban igényes munkának tartjuk az Erdősi Ferenc— Lehmann Antal (1984) szerzőpáros könyvét. A hazai természetföldrajzi kutatás számos olyan eredményt produkált már, amelynek jelenre irányultsága a magas színvonalú környezetvédelmi kutatások csíráit is magában hordozza (pl. a tájkutatás), de ennek koncepciós továbbvitele — az említett munkán túl — még várat magára. A környezetvédelmi kutatások szinte megkövetelik a részdiszciplinák egymást segítő együttműködését. Sajnos, a hazai tudományos berkekben sokkal több jelét lehet látni az elkülönülésnek, a differenciálódásra való törekvésnek, mint az integrálódásnak. Pedig a környezetvédelem lehetne az egyik kutatási terület, ahol a természet- és gazdaságföldrajzosok közös feladat(ok) megoldására szövetkezhetnének. Erre is egy-két példa. A településföldrajzi-városszerkezeti kutatások a városklíma és levegőszennyezettségi kutatásokkal jól összekapcsolhatók. A természetes vizek szennyeződéseinek, ezek okainak és gazdasági kihatásainak vizsgálata (az ivóvízellátástól a halászatig) ugyancsak a két tudományterület közös kutatási témája lehetne. Az új telephelyek (lakóhely, ipari létesítmény stb.) ésszerű kiválasztása térgazdaságtani és természetföldrajzi vizsgálatokat is igényel. E rövid példákkal csupán felvillantani kívántunk néhány lehetőséget. Környezetvédelmi témájú kutatási programok kidolgozása, következetes és színvonalas megvalósítása szű- kebb szakmai körök feladata. 86
