Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - Zalán Tibor: Amíg szeretsz: kishang-líra
NŐ 3 Ezek a mondatok nem léteznek az időben . . .! FÉRFI 3 Hallgasd meg a halottaidat! Hallod őket? Hallod a néma szájukat? A párnában üvöltenek! Hallgasd őket, légy hozzájuk türelemmel; úgy légy! FÉRFI 1 Szemembe csorog a verejtékem. Pedig hideg van, piszok hideg van itt. Lehet, hogy nem is verejték, ami csorog rólam, hanem a falakból előszivárgó váladék. Le kell törülni, az arcomat legalább. Legalább az arcomat. NŐ 1 Miért akarsz ... miért csak most megérteni? Miért nem előbb, miért nem kicsivel később? Nincs bennem semmi, üres vagyok, átjár a halál. NŐ 3 Sok a halál. Elég a halálból! Másról mesélj nekem! KISFIÚ—KISLÁNY Arcát letakarták arca helyén kendő Testét letakarták teste helyén gödör Arcát kitakarták arca helyén tócsa Testét kitakarták teste helyén hét csont FÉRFI 3 Beszéljünk a rózsaszín tehénről inkább, szájában a teniszlabdával... meg a templomról, a templomtoronyról... beszéljünk a halottak kapujáról, melyet befalaztál immár mindörökre! Hogy akarsz kijönni a házból? Hogyan akarsz visszamenni? Beszéljünk a holdért ugató Sátánról! Beszéljünk! NŐ 1 Megvágtam sarlóval a lábam ... NŐ 2 Megvágtam éles náddal a kezem ... FÉRFI 1 Értem szenvedtek és én érettetek szenvedek. Nélkületek már régen nem lennék. NŐ 3 Már régen nem vagy. Tűrd csendben, méltósággal a sorsodat! NŐ 4 — FÉRFI 3 Köszöntünk csönddel, elszáradt, illattalan virággal. Várunk föld alatti esőkkel, a fekete Nap örök ragyogásával. Ne szarakodj tovább, gyere! NŐ 2 (telefonhang) Mi történt veled? Nem, most nem, semmi más nem fontos. Én sem. Csak nagyon megijedtem. Azt mondták, sokan mondták azt... És féltem és féltelek. Nem akarok visszamenni hozzád. Nagyon vissza akarok menni hozzád. Csak többé nem tudok. Nem vagyok képes. És az sem fontos, hogy ezt megértsd! Már csak annyit kérek tőled: meg ne halj!... egyszer ... nélkülem. FÉRFI 1 Mindig az öregember járkál bennem. Újra meg újra elmondja a Huszelin Rancsics történetét. És látom, ahogy véres a keze, véres a ruhája. És látom, ahogy lóg kikötve két órán keresztül — arca zöld és ellepik duzzadt száját, dagadtan kilökődő lila nyelvét a nagy, sötét legyek. Ott állunk körben, első világháborús katonák ... FÉRFI 3 Csak mondod, mondanád konokan mások történetét. Neked nincs saját meséd, amit továbbadnál egyszer? Kisajátított történeted, igazi halálod? Mitől vagy is te ilyen szegény? NŐ 3 Verejtékes az arca. Mintha halotti verejték lenne. De nem az. Annak halott szaga van. Ez meg — milyen különös — sós, mint a tenger, és friss, mint a fehér nyaralók között ősszel a szél. NŐ 1 Nekem melletted a helyem. És készülök hozzád, melléd, de valamiért soha nem tudok elindulni. A szándékom fáradt talán. Pedig ... tudsz még várni? Van még annyi időd? NŐ 4 Kitörött festett üvegablakon könyököl ki a jövő ... KISFIÚ—KISLÁNY Ma meglátod a határtalant, Ne félj, de el se bízd magad! Ma meglátod a határtalant, És az Úr arany saruját — hogyha van. NŐ 2 Soha nem beszéltem neked a testemről. Nem beszéltél soha te sem róla. Pedig olyan a testem, mint Isten kenyere: soha ki nem szikkadó, illatos az én testem, az én tizenhét éves testem, s a természet gyönyörködik az én testemben. Mikor laksz jól mégegyszer, ha kiejtetted ezt a kenyeret az ujjaid közül? NŐ 3 Ha oldalra fordítod a fejedet, a falon meglátod őket, eljöttek, sorra mind, látod? FÉRFI 1 Ilyen falak közé senki sem akar eljönni. Itt minden hideg, nyirkos, valahonnan állandóan szivárog a víz. Nincs időm várni rájuk. Nincs helyem sem. 29
