Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - Zalán Tibor: Amíg szeretsz: kishang-líra
NŐ 2 Mit kérsz a születésnapodra? FÉRFI 1 Egy pohár vizet. NŐ 2 Miért? KISFIÚ—KISLÁNY És úgy haladt át a réten, a pitypangok bóbitája meg se rebbent. Pedig már halott volt akkor — régen halott. Mint az ember. FÉRFI 3 Aminek története van, az nem lehet másmilyen, csak hamis. Elmondhatnám megint, hogy gyerek voltál. Törékeny ... NO 2 Ha gyerekünk lenne, szőke lenne, kék szeme lenne, két keze lenne, két lába lenne, az nagyon jó lenne, ha gyerekünk lenne. NŐ 4 ME — RI — Dl — A----------ME — RI — Dl — AAAAAAAAAAAAAAA FÉRFI 1 Kérem, kapcsolják ki az agyamat! Ha már teljesen alkalmatlan a szerkezet... kapcsolják ki... kérem . .. NŐ 1 Képzeld, reggel az ablakpárkányra szállt egy elázott fecske. Vittem ki neki kis üvegtálkában szalonnát. NŐ 2 Nem veszed észre az élet apró dolgait. Csodálkozol azon, hogy nem vagy soha boldog? Soha, érted, soha, soha, ne tagadd, te, ne tagadd, soha, soha, soha, soha! FÉRFI 3 Nem a halál, a föld ize undorít. Egyszer. KISFIÚ—KISLÁNY És a smaragdvárosban, ott, a smaragdvárosban, haja hófehér, melle hófehér, combja csupa vér . . . FÉRFI 1 Érzed, ha ujjadba harap a szitakötő? A repülést harapja beléd, az arany remegést, a hártyás örömöt. Érzed? Nő 3 Szorítsd le a fejed! Ha most beszállna egy borotva, egy nagy éles borotva... ha beszállna . .. zumm ... a fejedet. NŐ 4 BLUE DOLPHIN. BLUE DOLPHIN! BLUÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ FÉRFI 3 A homok minden lépés után aláomlott. Mennél följebb haladt, annál több homokkal csúszott vissza. Végül megértette, hogy csak a koporsó emelkedhet fel e fölé a domb fölé. NŐ 2 Mire készülsz? FÉRFI 1 Megvágtam a kezemet. Sírni akarlak látni. NŐ 2 Sírni, sírni, sírni, sírni. FÉRFI 2 Várni. Éjfélt üt az óra. Ha! NŐ 1 Az aranylovak elharapták aranyzabláikat. Közeledem. Megérzed? Már elindultam. Elhiszed? Kezemben virágos ágat hozok, habos, fehér, virágos ágat. FÉRFI 1 Sokáig tart még a sötét? NŐ 3 Képzelj világosságot magadnak! FÉRFI 3 Zenészek ácsorognak az agyamban. Állva zenélnek. Egyik zongorázik, a másik hegedül, a harmadik a szájával babrál. Nyelve helyén égő parázs. FÉRFI 1 Én ezt a zenét ismerem. Jól ismerem ezt a zenét. FÉRFI 3 — NŐ 4 Nem ismerheted. Ezek már végső hangok . . . harmóniák. FÉRFI 1 Én túl vagyok mindenen, azt hiszem. NŐ 3 Mekkora baromság, hogy mindig csak Keleten kel fel a Nap. Hogy mekkora baromság ... mindig Keleten. Miért? FÉRFI 1 Még meddig élek? Elmondod? KISFIÚ—KISLÁNY Egy nyáron át a szerelem, egy nyáron át táncolt velem, Egy nyáron át játszott velem . . . NŐ 2 Nem akarlak látni.. . nem akarom, hogy megint belédszeressek. Te nem tudod, mennyit kellett mennem, hogy ne lássalak. Mennyit mentem, hogy ne halljam hátamban a hívásodat. Mennyit mentem, hogy lerohadjon csípőmről a simogatásod. Mennyit mentem, hogy ölem elfelejtse magjaidat, mellem elfelejtse vándorló puha szádat. Te nem tudhatod, mennyit. 28
