Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Kerényi Attila: A környezetvédelemről - földrajzos szemmel: a környezetvédelem fogalma
környezetkímélő technológiák működtetése, szennyezésmentes közlekedés megvalósítása, a természeti környezettel harmóniában lévő mesterséges környezet kialakítása stb. — de az egyes emberek környezetkímélő cselekedetei, pl. a háztartási hulladék higiénikus kezelése is). Ha a környezetvédelmet úgy próbáljuk definiálni, hogy az milyen társadalmi-gazdasági tevékenységek összessége, akkor hatféle tevékenységi kört kell megjelölnünk. Elsőként a gazdaságot, amelyet itt tágabban értelmezünk: a népességet és gazdasági tevékenységet egyaránt értjük ezen. Nos, a gazdaságnak van olyan szférája, amely nem tartozik a környezetvédelemhez, de igen jelentős része meghatározó ebből a szempontból. A környezeti problémák legnagyobb része a gazdaságban keletkezik, így megoldása is elsősorban ott várható. A hatékony környezetvédelem azonban politikai döntéseket is igényel, de a politika számos tevékenységi kört érint, amely nem tartozik a környezetvédelemhez. Ugyanígy jellemezhetjük a jogi szabályozást, amely a környezetvédelem fontos eszköze, ugyanakkor az élet számos más területén is működik. A tudományok rendkívül sok problémát vizsgálnak mind az alapkutatás, mind az alkalmazott kutatás körében, amelyek kívül esnek a környezetvédelem szféráján, de ma már csaknem minden diszciplina foglalkozik ilyen jellegű kutatásokkal is. Hasonlóan értelmezhető az oktatásnak (alapismeretek — környezetvédelmi ismeretek) és a tudatformálás egyéb területeinek (rádió, tv, tudományos ismeretterjesztés stb.) két részterületre való tagolása. A hatféle társadalmi-gazdasági tevékenység környezetvédelemmel foglalkozó szférája együtt alkotja az integrált környezetvédelmet. Külön-külön egyik sem képes átfogni ezt a bonyolult, az élet szinte minden területét átszövő tevékenységi rendszert. A tudományok funkciói a környezetvédelmen belül Az eddigiekből az is következik, hogy a környezetvédelem nem tudomány, de minden tudománynak megvan a maga funkciója a környezetvédelmen belül. A környezetvédelem egységes tudománnyá való kikiáltása nemcsak elméletileg helytelen, de azzal a veszéllyel is jár, hogy a „környezetvédelem” — amely ilyen formában nem is lehet igazi környezetvédelem — a tudományok magánügyévé válik, s mivel ez utóbbiaknak, funkciójukból fakadóan, nincs a társadalomra kiterjedő szabályozási jogkörük, a környezetvédelem gyakorlatilag nem valósul meg. Mi a tudományok alapvető funkcióit a környezetvédelmen belül a következőkben látjuk: érzékeny módszereikkel, magasan képzett kutatóikkal elsőként érzékelik az élőlényekben és a szervetlen környezetben végbement kedvezőtlen változásokat vagy ezek veszélyét. Megismerik a kedvezőtlen változásokat létrehozó folyamatokat, feltárják ezek törvényszerűségeit, mindezek ismeretében prognózist készítenek a változások várható irányairól és következményeiről. Kidolgozzák a kedvezőtlen folyamatok lassításának vagy megszüntetésének, a kedvező folyamatok erősítésének módszereit. Felismeréseiket a politikai és gazdasági vezetés tudomására hozzák, ismeretanyagukat rendelkezésre bocsátják a legkedvezőbb megoldási lehetőségek megvalósítása céljából. A tudományok képviselői szükség szerint tevékenyen is részt vesznek (elsősorban szakértelmükkel!) a legkedvezőbb megoldások megvalósításában. Végül, de nem utolsósorban meghatározó szerepük van a „környezetvédő tudat” minél szélesebb körű kialakításában. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mindezeket a funkciókat egyedül egyetlen tudomány sem képes betölteni, és a tudományok közötti bármiféle rangsorolás (vélt fontosságuk alapján) többet árt az ügynek, mintsem használ. Nehéz megmondani, hogy mi a fontosabb: annak felismerése, hogy a nehézfémek bizonyos koncentrációja esetén élővizekből kipusztul az élet, vagy kidolgozni azt a techno85
