Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 10. szám - Kalász Márton: Félelem: Énekek éneke: Emberpár: versek
Kalász Márton Félelem nem volna veszélyérzetem most önkéntelen, kérges állat akit nem sújt le a találat törnék tovább kéz-aljon, levelen tanultam, mi a félelem ott tudtam irhámban, szememben addig is, amíg épp érintve engem te osztottad velem Énekek éneke félénken létezem — ki nem; ki kiáll a szemző, holdtalan fénybe ki fölmegy a hangokhoz, együgyű beszédre sajgatná őket, s ha te nem is nekem sugdos kezdetivé minden, ha még soká ily szépnek talállak eredő páston fölmennénk, elé ami teremtés lelke még s keltében egyszarvú állat Emberpár a tűz alakított véglegessé ma hamuja fogott ami omló; tevődünk, két hamu-szobor föld-fülkénkbe — nem oly valamikor ha szabad, úgy sejtem, közel rossz annak, mondják, aki a földben is ül mert szépnek, termőnek hiszi magát pedig majd elnyúló férgekre lát
