Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9. szám - Kordás Ferenc: Árpádfalva: magyar falu a brazil őserdőben

Ahogy a családokat sorba látogatom, megtudom az okokat. Orosz bácsi pl. elpanaszolja, hogy hiába van jól felszerelt fűrésztelepe, s szakadásig dolgozik, mégsem megy előre, mert a hatóság most már annyira szorongatja az adóval, hogy még katonákat is küldött a nyakára, hogy ráijesszenek. Éjszakának idején mentek be hozzá, de aztán egy kis pingával megbarát- koztatta őket. Igaz, megbüntették, de azt is sikerült elintéznie „bartáságosan”, vagyis egy kis gorjetával (borravaló). Mindenáron azt akarják, hogy a magyarok honosíttassák magukat. Ez még nem jelent teljes jogú állampolgárságot, csak legalizálást, vagyis törvényes ott-tartózkodási engedélyt és némi jogvédelmet. Ezt a magyarok jól tudják, de minden hivatalos eljáráshoz „papír” kell, vagyis kérvény, s ennek a megírására ügyvédet „kell fogadni”, aki a legtöbb esetben nem is maga intézi az ügyeket, hanem a despachante, a kijáró, ügyintéző, akit szintén le kell pénzelni, másképpen nem történik semmi.

Orosz bácsi pl. 550 milreiszt fizet egy fűrész után, ami túl sok, s hiába van saját teherautója, azzal sem keres rendesen, mert arra is sok adót vernek ki. A magyar lakosság még most sem tudja jól a portugál nyelvet, csak a legszükségesebb szavakat ismerik, így könnyen és csaknem mindenkor becsapják őket.

Árpádfalván most is megvan a négy felekezet: a római katolikus, a református, az adventista és a baptista. A baptistákat hazulról is támogatják, az adventisták pedig annyira maguknak élnek, hogy semmi közösségi megmozdulásban nem vesznek részt. Vannak közöttük olyanok, akik komolyan hiszik az Egyesült Államokból irányított nazarénus (jehovista) mozgalom ígérgetéseit, hogy „Milliók vannak, akik nem halnak meg”, mert elközelített a „mennyek országa”. Magam is elolvastam néhány ilyen propagandafüzetet. A magyar parasztság ideszakadt része alig járt iskolába, legfeljebb három-négy évet, így nem tudja fölmérni, hogy a propagandafüzetekben mi a csalás és mi a valóság. A többi szektának is ez a magyarázata, nem pedig az az egyoldalú beállítás, ami a hazai szociográfiai irodalomban oly gyakran előfordul, nevezetesen, hogy a szekták gyökere a gazdasági-anyagi elnyomorodás, a szegénység, a földéhség, a kilátástalan jövendő, a kapitalista rendszerrel, az államhatalommal vívott hiábavaló, reménytelen küzdelem és a szakszervezeti, mozgalmi élet hiánya. Ez mind igaz, de pl. Árpádfalván ma már olyan szépen gyarapodnak a magyarok, igaz, emberfeletti fizikai erőfeszítés árán, de már van földjük, cseréptetős saját házuk, templomuk, iskolájuk, mégis akadnak közöttük szektások. Mind a két nagy egyházat, a katolikus és a református egyházat is nagy felelősség terheli abban az értelemben, hogy nem tudnak lépést tartani sem a tudomány fejlődésével, sem a kor szociális követelményeivel, s nem a nép, a dolgozó parasztok és munkások mellé álltak, hanem kenyéradó gazdájuk, a kapitalista rendszer kiszolgálása mellé s a népet csak „nyájnak”, tömegnek tartják, pedig a lelki vigasz, bármily fontosnak tartanánk is, különösen a koloniális viszonyok között, ma már nem elégíti ki a lelki egyensúlyra is vágyakozó magyar lelket. Többet szeretnének: szervezett mozgalmi életet, vagyis egy számukra teljesebb világot. Ez még nem egészen tudatos az itteni magyarokban. Jómagam cikkeimben, verseimben ennek burkolt formában (mert másként nem lehetett) megfogalmazását adtam (ld. Brazíliáig és vissza című életrajzi kötetemet).

Gál András elmondja, hogy a tíz alkér földjét már régen kifizette, tíz évvel ezelőtt, regisztráltatta a szerződést is, mégis minden évben 100 milreisz árendát hajtanak be rajta a saját földje után. Még most is azt mondják neki, hogy a föld nem az övé, hanem csak árendálja, vagyis bérli. A tulajdonos, Mendes Campos Filho pl. beperelte az állami hatóságot, mert végleg rendezni akarta a már annyira esedékes tulajdonjogot, de a pert elvesztette. A földmérő mérnöknek pl. 500 milreiszt kellett fizetni, ha a magyar tulajdonos újból ki akarta jelöltetni a földje mezsgyéit. Voltak, akik ezt ki tudták üzemi, de pl. akinek csak 2,5 alkér földje van, az nem tud annyit megspórolni, hogy ezt az összeget még egyszer megfizesse. A magyarok egy része azt sem tudja, kinek és hol kell befizetni a mezsgyekimérést, mert a közelben nincs erre megfelelő hatóság. Akiknek mégis sikerült beadni a szerződésüket, mert először is ezt szedték el tőlük, azok még ma is várják a döntést, amely nem akar megérkezni. így a nép bizalmatlan lett a felettes hatóságokkal szemben, mert látja, hogy az ő szerepe csak a szakadatlan munka, de a hasznot azok vágják zsebre, akik

90