Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9. szám - Kordás Ferenc: Árpádfalva: magyar falu a brazil őserdőben
Demeter András 39 éves, vasutas. Felesége Néző Anna. 1923-ban vándoroltak ki Temes megyéből. Négy éve laknak Anastáción. Róza nevű kislányuk 3 éves. Hasonló körülményeket találtam még Fülöp József és Gödény Sándor házában is. Második fölmérés Árpádfalván 1939. augusztus 18-án kiutaztam Árpádfalvára, mert nagyon kíváncsi voltam arra, hogy az elmúlt két év alatt mennyit fejlődött a kolónia. Közben dr. Boglár Lajos konzul a rendelkezésemre bocsátotta azokat az adatokat, amelyeket az árpádfalvi magyarok közöltek a konzulátussal; iskolát kértek, famegmunkáló gépeket, napszámosokat a fölszaporodott munka elvégzésére. Elolvashattam Juhász Lajos tanító részletes beszámolóját, az általa összeállított „Árpádfalvi Magyar Kataszter” c. összefoglalóját, melynek adatait az 1938. évben megjelent „Brazíliai Magyarok” c. almanachban is felhasználtuk. Ez az almanach azonban nem került könyvárusi forgalomba, így csak a Magyarok Világszövetsége révén juthattak hozzá az érdeklődők. A 130 oldalas almanach bevezetőjét Haydin Albert m. kir. követ és megh. miniszter, valamint Szentmiklóssy Andor követségi tanácsos, magyar kir. ügyvivő írták. Ez volt az első nagyobb szabású beszámoló a brazíliai magyar bevándorlás vázlatos történetéről, a mintegy 80 ezerre becsült brazíliai magyarok életéről, a közélet kialakulásáról, a vallásos életről, a Säo Paulo állam területén szétszórt magyar telepekről, kolóniákról, a különböző magyar egyesületekről, az iskolai és közművelődési munkáról, a sportéletről, a magyar énekkarokról, kultúrházakról, a két magyar napilap: a Délamerikai Magyar Hírlap és a Délamerikai Magyar Újság felbecsülhetetlen jelentőségű magyarmentő szolgálatáról, a Rio de Janeiro-i és a Säo Paulo-i magyar kulturális életről, színházi rendezvényekről, a kiemelkedő, nagy sikert elért kiváló magyar szakemberek, orvosok, mérnökök, művészek, iparosok stb. szerepéről, s ugyanakkor összefoglalta a legfontosabb tudnivalókat Brazíliáról, erről a vendégszerető országról, amely több mint 80 ezer magyarnak adott munkalehetőséget és új hazát. Ugyanakkor azt is meg kell említenünk, hogy ez az almanach a Magyarok II. Világkongresszusára készült (1938-ban); a II. világháború előszele már Brazíliában is fújdogál, s így a név nélkül összeállított cikkek, tanulmányok szerzői kénytelenek voltak okosan alkalmazkodni az akkori politikai helyzethez, de így is rengeteg adatot zsúfoltak össze a szűkreszabott terjedelem keretei között. Ezeknek az adatoknak a tudományos és minden tekintetben tárgyilagos feldolgozása ma is sürgős feladat, mert a brazíliai magyarság első nemzedéke ma már elhalt, a második és a harmadik nemzedék pedig oly rohamosan megindult a beolvadás, az asszimilálódás útján, hogy a megmentésük, a szocialista hazához való kötődésük mind jobban meglazul. De nekik is szükségük van arra, hogy tudják: szüleik és nagyszüleik milyen kemény munkát végeztek a honalapítás első évtizedeiben. Ezt a beolvadási folyamatot hét éves ott-tartózkodásom alatt behatóan tanulmányoztam. A legizgatóbb kérdés az volt: mi az oka, hogy az árpádfalvi magyarok tömegesen hagyják ott az általuk az őserdőből mérhetetlen fáradsággal kihasított földet és új életlehetőséget keresnek maguknak? Az utóbbi két évben otthagyták Árpádfalvát a következő családok: Maróti István és családja Zólyom Aladár és családja Moldován Sándor és családja Tóth Mátyás és családja Szabó Ferenc Kéri Józsefné családostól Juhász István családostól 6 személy 6 személy 7 személy 6 személy 1 személy 8 személy 3 személy összesen 37 személy 89
