Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9. szám - Kordás Ferenc: Árpádfalva: magyar falu a brazil őserdőben

Legalább 30—35 zenész van Árpádfalván, de a két kocsma ezeket is két pártra osztja. A baptisták (vezetőjük a szilágy sági származású Oláh Imre) saját maguk vezette egyházi szervezetben élnek, s nagyon jól megértik egymást.

Lajos Mihály, 50 éves, felesége Király Matild, 49 éves, katolikusok. Arad megyéből jöttek, Zimándújfaluból, 1924 májusában. Egy évig Säo Paulóban laktak, s 1925-ben jöttek ki ide. Lajos Mihály odahaza gyári munkás volt, itt 10 alkér földet vett. Gyermekei: Rozália 30, János 28, Erzsébet 26, Matild 24, Mihály 21, István 19, Annus 15, Ferenc 11, Katalin — ő már itt született — 7 éves. Két gyermekük meghalt: Mária és Lajos.

Lakásuk egyszerű, puritán: terítetlen asztal, széles ágy, varrógép a sarokban, telázsi, földes szoba, mint bármelyik tiszántúli szegényparaszt-házban. Az óhazaiakkal tartanák a kapcsolatot, írnak is néha levelet, de választ nem kapnak Romániából.

Lajos Mihálynak nagy szerepe van abban, hogy ma Árpádfalván magyar iskola, katolikus templom, temető van, mert sokat fáradozott ezért. 1927-ben kapcsolódott be az iskolaszék munkájába, 1928-ban az egyházi munkába. Minden vasárnap és ünnepnap összejövetelt, istentiszteletet tartanak a templomban, a maguk módján, ő tartja a bibliamagyarázatot.

Maróti István, 42 éves, római katolikus. Bácskából jöttek, Bácsmartonosról 1924 májusában, emigrációs úton, mint oly sokan. Öt leány van a családban, kettő otthon született, három már itt: Mária 16, Erzsébet 13, Katalin 11, Margit 7, Ilona 1 éves. Először Fazenda Portóra kerültek, de csak három hónapig bírták ki, pedig nekik aránylag jobb soruk volt. Együtt voltak 10 magyar családdal. Majd Säo Paulóban laktak 9 hónapig s 1925-ben vettek itt 5 alkér földet. Kunyhót csináltak maguknak s odahúzódtak. Még egy tojást se lehetett akkor kapni a telepen, gyalog jártak Venceslau-ra édeskrumpliért, egy zsák kukoricáért. Máiét ettek minden második nap, hogy fel ne törje a szájukat, ha megkeményedik. Csináltak maguknak egy búboskemencét s hat-hét család is itt sütötte a málés kenyeret.

Marótiék 1927 óta bérelnek egy kis szatócsüzletet, ma már elég jól boldogulnak. Volt olyan hónap, hogy 400 liter pálinkát adtak el. Egy szlovák család a keresztelőre 70 liter pálinkát vitt el. Most négy pálinkafőző van a faluban. Havonta 1400—1500 liter pinga fogy el.

Az igazi földmívelésre csak most kerülhet sor, mert eddig csak erdőkitermeléssel foglalkoztak a lakosok. Az olaszok és a portugálok (brazilok) igazi barátságban vannak a magyarokkal. Egy brazil fakereskedő, Sámuel, barátjával együtt, Dário Marinhoval, szövetkezetét létesített s ebbe a magyarok is betársulhattak havi 2 milreiszes tagsági díjjal, így a hangyairtószereket, a gyapotmagot, a fújtatógépet (permetező) kedvezményes áron tudták tőle megszerezni. Sajnálja, hogy a magyarokban nincs meg ez a szövetkezeti hajlam, pedig előnyükre szolgálna. így aztán ő maga állott neki a szövetkezet létesítésének. Eladta az öt alkernyi földjét és megalapította a szövetkezetét. Sokan megvádolták, rágalmazták, mert szépen haladt az üzlet. Neki magának több részvénye volt, mint az egész falunak. Sok pénzt kiadott a magyaroknak kölcsönbe.

Többen elmentek a faluból Paranába, ezek 400 milreiszért adogatták el a földjüket alkerenként. A legtöbben már nincsenek hátralékban a földjük árával.

Az állattenyésztés kezd szépen fejlődni, szaporodik a szarvasmarha-állomány. Viszonylag kevesen foglalkoznak még kertgazdálkodással.

A bábaasszony Gyurkócza Lajosné, katolikus. Nincs ugyan szakképesítése, de nagyon jól érti a dolgát, s messze földről hozzá küldik a nagyobb gyereket, ha már világra akar jönni a kis magyar palánta. Férje Gyurkócza Lajos, evangélikus, 43 éves. Újvarsándról jöttek ki (Arad m.) 1925-ben. Hat évig dolgoztak a Barbosa fazendán, Paranában, de a patron olyan kegyetlenül bánt a munkásokkal, hogy csak kevesen bírták ki nála hosszabb évekig. Gyermekeik: Erzsi 13, Róza 7, Etelka 3 éves, József 3 hónapos. Egy család három dolgozóval 7—8 ezer kávéfa gondozását tudta elvállalni, s ezután kapott 3-—4 ezer milreiszt évente, vagyis havonta 300—320 milreiszt. Itt is saját boltja volt a tulajdonosnak, ahol busás haszon mellett sózta a kávékapáló magyarokra a portékát. Első évben 1227 zsák kávét szedtek meg, zsákonként 2,5 miiért. Viszont a boltban egy zsák lisztért 36 miit, egy 2 kg-os

84