Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9. szám - Kordás Ferenc: Árpádfalva: magyar falu a brazil őserdőben
Kordás Ferenc Arpádfalva (Magyar falu a brazil őserdőben) .X JL Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1936februárjában három ,Jülián-tanítót” küldött ki a brazíliai Säo Paulo város magyar—brazil iskoláinak vezetésére, magyar nyelvi, földrajzi és történelmi ismereteinek megalapozására, s az iskolán kívüli népművelés szerteágazó feladatainak ellátására. Ezek egyike volt a balmazújvárosi származású Kordás Ferenc, aki 1936—43 között beható néprajzi, szociográfiai gyűjtőmunkát végzett a brazíliai magyarság kivándorlástörténetére, küzdelmes életére stb. vonatkozóan. Ilyen irányú cikkeit, tanulmányait a hazai lapokban jelentette meg (Magyar Szemle, Válasz, Kalangya, Magyar Út, Láthatár stb.). Két önálló verseskötete jelent ott meg: Első kéve (1939) és a Gyalogösvény (1941). Műveinek és gazdag kéziratainak felsorolására itt most nincs helyünk, de megemlítjük a Brazíliai Portugál Nyelvkönyvét, valamint Efa de Queirós: Amaro Atya bűne és Ferreira de Castro: Honkeresők c. regényfordításait, valamint A brazíliai magyarokról szóló szociográfiai dokumentumkötetét (kéziratban), amely a honalapítás, az első 25 év viszontagságaival foglalkozik. A következő tanulmányt ebből válogattuk ki. Szerk.) (1937. június 16—július 5.) Szokásom szerint minden iskolai szünetet arra használok fel, hogy meglátogatom az éppen sorra kerülő brazíliai magyar telepeket, kolóniákat s lelkiismeretesen feljegyzek mindent, ami a magyarság kivándorlástörténetére, elhelyezkedésére, munkakörülményeire, keresetére, családi viszonyaira, a mindennapi nehézségekkel vívott szinte emberfeletti küzdelmeire, valamint a kényszerű beolvadással járó gondjaira vonatkozik. így a 7 éves Julián-taní- tói szolgálatom alatt rengeteg feljegyzés gyűlt össze, amelyeknek egy részét nagyobb tanulmányokban dolgoztam fel a hazai folyóiratok számára (Magyar Szemle, Válasz, Láthatár, Magyar Út stb.), valamint a két magyar újság: a Délamerikai Magyar Hírlap és a Délamerikai Magyar Újság lapjain tettem közzé. Először az odautazás szinte romantikus körülményeiről kellene írnom, mert az ország belsejébe — interior — zötyögő vicinális olyan lassan kocogott velünk a csaknem 900 km út folyamán, hogy egyszer-kétszer meg is állt, ha elfogyott a tűzrevaló a fával fűtött mozdony tárolójából s fel kellett tölteni. Máskor meg egy tehéncsorda ment előttünk a síneken, s egy cseppet sem féltek ezek a marhák a vonattól. Le kellett szállni néhány fiatalembernek s a mozdonyvezető irányításával el kellett zavarni a teheneket a vágányról. Első hosszabb ideig tartó tudományos kutatómunkám idején először Juhász Lajos 43 éves helybeli tanítót látogattam meg, aki 1923 novemberében érkezett meg Säo Paulóba. Battonyai (Csanád megye) születésű, református ember. Tőle szereztem az első információkat Árpádfalváról. Ő saját költségén jött ki. A jegy ára 28 fontsterling és 50 dollár volt. Mikor Säo Paulóban nem tudott elhelyezkedni, ő is befizetett egy részletet s vett magának 12 alqueire (alker) földet. Egy alqueire 24 ezer négyzetméter területet jelent Säo Paulo államban, de pl. Minas Gerais, vagy Rio de Janeiro és Goiás államban ennek éppen a kétszeresét. Ő hívatta össze az egész kolóniát az iskolába, el is jött vagy száz magyar és 79
