Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9. szám - Gergely Mihály: Karácsony a Rózsák terén: variációk az öngyilkosságra
tennivalói hajtják mindkettőjüket. És a nékik segédkező két ápolónőt, két nővért. Dr. M. Gy. egymásra helyezett két tenyerével egymás után háromszor erős nyomást, lökést gyakorol a mellkas alsó tájára, negyedik ütemként az ápoló bepumpálja a kézi lélegeztető gumitömlőjéből a levegőt a beteg tüdejébe. Ezt folytatják perceken át, amíg lélegeztetésre áttérhetnek. Közben rászerelték az asszony kezére, lábára a kardiográf fémlapkás végződéseit, bekapcsolják a készüléket. Lassan fut ki belőle a bekockázott papír, melyen az életnek, a szívműködésnek semmi jele. A három egyenes itt a halál lenyomata. Lázár főorvos közben elsorolta a nővérnek, milyen gyógyszereket adagoljon az infúziós tűn eddig betáplált, most éppen alkalmatosán kevés folyadékba. Végre a kardiográf jelzi, hogy erőtlenül lüktetni kezd a szív, visszatérőben az élet. A percek óta rohamtempóban hadakozó csapat némileg megkönnyebbül, de a két orvos arcáról leolvasom a növekvő kétkedést. Évente 250—280 ember hal meg az osztályon, sokan éppen ebben az intenzív kórteremben. A főorvos harminckettő, az adjunktus huszonhat éve dolgozik itt, az emberhalál több ezernyi változatát látták, számtalan újraélesztési kísérlet részesei voltak. Lázár főorvosnak rég lejárt a munkaideje, mégis bent maradt, hogy napi teendőit elvégezhesse, ez az óra a nem ritka ráadás. Közeledik a hatvanhoz, de futva indul a szobájába, s csak másodpercekkel mérhető a távozása és visszatérése között elröppent idő. Már bontogatja a steril csomagból a speciális, hosszú tűt, kitapogatja a jobb kulcscsont körül a vastagabb eret, hogy abba kösse bele az életmentő, erős gyógyszeradagokkal feldúsított infúziós folyadékot. Végre megjelenik az átlátszó csövecskén a sötétpiros vér, pillanatok alatt csatlakoztatja az infúziós műanyagcsövet. Újabb gyógyszereket adagolnak a sietős szaporasággal alácsöpögő folyadékba. Megint a kardiográf vonalait nézik, de azok nem biztatnak, a saját szívritmus nemhogy erősödött volna, inkább gyöngül. — Szóljunk a kardiológusnak! Ki ügyel ma? — kérdi Lázár főorvos. A magastermetű, fiatal kardiológus egy perc múlva megjelenik, mögötte az ilyenkor szükséges fölszerelést tartalmazó steril dobozzal nála is ifjabb kolleginája. Rövid konzultációt tart a négy orvos. A kardiológus hallgatja az asszony szívét, nézi a kardiogramot. Már nincs saját szívműködése, hiába folytatja szinte megszakítás nélkül a szívmasszázst Molnár főorvos, le sem törölheti a homlokán csillogó verejtékharmatot. A kardiológus felnyitja a dobozt, bontogatja az 50—60 centiméter hosszú, ezüstös szálat. Steril kesztyűt kér az intenzív kórterem ügyeletes nővérétől. A bal kulcscsont fölötti vivőérbe sem könnyű már ilyenkor beletalálni a vastag tűvel. Végre megtörténik, elkezdi bevezetni a katétert. Egészen be a szívbe. Rákapcsolják az utóbbi időben náluk megjelent új segédeszközt, a beépíthetőeknél nagyobb erejű pacemakert, hogy azzal közvetlenül stimulálják a szivet. Szemlátomást javul a szívműködés vonala, de csupán percekig tart a bizakodás. Molnár főorvost közben egyik kórtermébe hívták el, visszatérve első pillantásával a kardiogramot nézi, amint a papírszalag folyamatosan aláhömpölyög a készülékből. Ujjai között bocsátja le a kórterem kövezetére, aztán megszólal: — Ezt nevezik az élet hattyúdalának, grafikonra áttéve! — Hangszínét nem volna könnyű leírnom, noha értelem és érzelem ismerős rezdüléseiből ötvöződik. Molnár főorvos még egyre a kardiogrammot nézi, pedig látom rajta és kollégáin, látom a négy ápoló arcán, már egyikük sem bizakodik. És mégis végigcsinálják az újraélesztés minden lehetséges mozzanatát. — Úgy látszik, a mama ráhibázott délután — folytatja Molnár doktor. — Telefonon érdeklődött és azt mondta: attól fél, hogy már csak holtan fogja viszontlátni a leányát. Szaporodnak az asszony arcán, különösen a fekvő test alsó felén a leálló vérkeringés következtében elsötétülő ércsomócskák lilás fonalgubancai. 18.20 — A szívbe vezetett katéter közvetlenül inspiráló pacemaker sem segített. Pulzus már percek óta nincs, a szív még meg-megmozdul, mind lanyhábban, a kihunyó élet 71
