Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9. szám - Gergely Mihály: Karácsony a Rózsák terén: variációk az öngyilkosságra
A tanulást rájöttem utálom De később rájöttem a tanáromat se nagyon komálom. Tanárok mind hülyék Hogy ilyen hülyeséggel tömik Szegény diák fejét Tanulás Magolás Hajszolás Hej de utálom a tanulást! Magányosok Nincsen pénzem, nincsen cigim, és nem tudom mennyi az idő. Tőlem ne kérdez sémit mert én nem mondok sémit Ne kérdez tőlem sémit mert nem tudok sémit. Egy egyszerű ember vagyok tele gonddal. És járom sorban az utakat. Néha megálít egy rendőr Kéri a személyit a zsebből. Előveszem megmutatom hogy ne azt higye hogy huligán vagyok. Rendőr végig néz tiszteleg és elmegy. Utána nézek majd szépen én is elmegyek. Elmegyek a végtelenbe. És magamba mélyülve gondolkozom Mi lesz velem. Hogy holnap hol alszom még nem tudom De hogy dolgozni nem akarok az biztos. 17.23 — G. József, huszonhét éves, lakatos. Öngyilkossági szándékkal gyógyszereket vett be. Nős, egy gyerekük van, de felesége és a gyereke az anyósánál él, mert önálló lakásuk még nincs. A szülei házában lakik, ott azonban az ő kis családjának nincs maradása, ezen civakodtak most is. Az anyósáéknak is van egy kis házuk, náluk ő a fölösleges, a be nem fogadható idegen. 17.30 — Átnézek az intenzív 58-asba, hogy van dr. M. György betege. Az egyes ágyon fekszik, a bal sarokban, éppen a két ápoló szorgoskodik körülötte, csöveket bogoznak, kapcsolnak össze, amikor egyikük odapillant a feltűnően elcsitult asszonyra: — Te, ez közben exitált! — Ne bolondozz, nincs fél perce, hogy megnéztem a szemét! — Akkor most nézd meg! Rohanok, szólok az adjunktus úrnak! Talán még a főorvos úr is bent... Az ápoló után én is közelről belenézek az asszony elmerevült arcába, tágra nyílott, mennyezetre szögeződő szemébe. Nem vagyok orvos, de sokszor láttam itt ilyen szemeket, melyekből pillanatokkal előbb röppent el az élet, nincs tehát kétségem, hogy ez a klinikai halál. Megérintem az elmúlt napokban injekciós és infúziós tűkkel összeszurkált, itt-ott enyhén véraláfutásos karját. A normál hőmérő már nem mutatná a 34 °C alá süllyedt állapotot. Az életeleven testmeleg tapintó idegvégződéseinek borzongatóan idegen, szinte holt hideg. Egy perc sem szállt el közben, futva érkezik a két orvos. Közben az ápoló már működtetni kezdte a kézi lélegeztetőt. Az orvosok két oldalról egyszerre nyúlnak az asszony pulzusához, aztán a szívét hallgatják. Egy szó sem esik a klinikai halálról, mert az újraélesztés 70
