Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9. szám - Gergely Mihály: Karácsony a Rózsák terén: variációk az öngyilkosságra

ka is. Csupán néhány példa. A baleseti belosztály vezető főorvosa, dr. Csiky Pál az elmúlt évtizedekben publikált cikkeivel, könyveivel a mérgezéses esetek terápiájának egyik legismertebb hazai szakemberévé vált. Az intenzív részleg vezetője, dr. Lázár Imre főorvos is állandó szerzője a szakma lapjainak, több könyvnek, egyetemi és orvostovábbképző jegyzetnek társszerzője. Dr. Oszvald Péterrel és munkatársaival együtt részt vett az 1966-ban megindult haemoperfusios készülék hazai bevezetésében. Ennek lényege az, hogy műanyaggal preparált aktíváit orvosi szénoszlopon keresztül szűrik ki órákon át tartó kezeléssel a beteg véréből a mérgeket. A kezeléseket azóta is folytatják a Tétényi úti kórházban, reménytelennek látszó esetekben is eredményesen.

Dr. Czeizel Endre genetikus kezdeményezésére évek óta folyik a modell kísérlet „heveny nagy dózisú gyógyszer-mérgezésnek (baleset, illetve öngyilkossági kísérlet) kitett személyek genetikai vizsgálata” körében, melynek az osztályon dr. Molnár György főorvos a felelőse.

A Krízisintervenció vezetője, dr. Csiszér Eleonóra s munkatársai, köztük dr. Simon János, a baleseti belosztálynak 1977-től pszichológusa, számos fontos cikket publikáltak, a szakma körében hasznosított tanulmányt írtak, előadásokat tartottak. Simon János néhány pszichológus egyetemista részvételével most kezdett új vállalkozásba: több tízezer kórlapot vizsgálnak át, elsősorban a suicidiumot megkísérlő fiatalok búcsúleveleit kívánják elemezni, tanulságaikat összegezni.

Az a javaslatom tehát, hogy a Korányiban jöjjön végre létre az országos munkát összefogó, irányító Suicidológiai Intézet, többszörösen indokolt. A további késlekedéssel elmúló minden esztendő tetézi az utóbbi másfél évtizedben e téren elkövetett, nehezen menthető vétkeket.

12.35 — K. Iné, hetvenegy éves. A lakásáról hozzák. Szolidan, de gondosan öltözött, komoly asszony, látható restelkedéssel vetkőzik, viseli el a vizsgálatot és a gyomormosás tortúráját. Gyógyszert szedett be elkeseredésében. Miért?

— Mert a férjem alkoholista, és ha iszik, nagyon durva. Most is így történt, hiába kérleltem, ne igyon annyit már reggel. Egyre ivott, aztán rámtámadt, elkapta a hajamat, behúzott a fürdőszobába, kinyitotta a melegvíz csapot, le akart forrázni. Dulakodtunk, sikerült a kezéből megszöknöm, de utolért, megpofozott... A fejemet is beleverte valamibe.

— Ez bizony jókora pofon lehetett — vizsgálja M. György a jobb arcfélen keresztben húzódó lilás véraláfutásokat.

— Az volt, a falnak zuhantam tőle.

M. főorvos megnézi, ujjaival vizsgálja, de nem talál külső fejsérülést. — Azért csináltatunk koponyaröntgent.

A gyomormosást imponáló fegyelmezettséggel tűri. Nem tiltakozik, követi az orvos tanácsait, közreműködésének köszönhetően kevésbé kellemetlen az egész.

Kikísérték a kórterembe, én pedig azon gondolkodtam, vajon mi történik például jelen esetben a lerészegedett, brutális férjjel, akinek embertelen durvasága bizonyíthatóan juttatta ide ezt az emberibb sorsra érdemes és alkalmas asszonyt. Lám, ezért nem fölösleges föltenni az okokat felderíteni kívánó kérdéseket, csupán amiatt, mert a suicid kísérlettel kórházba kerülők nem mindegyike képes azonnal válaszolni vagy nem is akarja elárulni az igazságot, nehogy másokat bajba sodorjon, nehogy hazatérve még pokolibb környezet fogadja. Ezért nem szabadna kitagadni a vizsgálatok kérdései közül a miértet, mert sokszor tettenérhetőek az elállatiasodott, a bűnös közreműködők, akiket felelősségre kellene vonni. Legalább egy rendőrségi kihallgatás vagy szabálysértési eljárás keretében, és megróni, pénzbírságolni, s aki azt érdemli, akár börtönre is ítélni. Meggyőződésem, hogy legtöbbjüknél elég lenne illetékes szervek, testületek, (esetleg munkahelyek) komoly figyelmeztetése, kilátásba helyezve ismétlődés után a bírósági eljárást.

A családi háborúkból idevetődők többsége asszony, akik ki vannak szolgáltatva a része- geskedő, brutális férfiaknak. S ha nem képesek magukat megvédeni, nem segítik (segíthetik) őket gyermekeik, akkor a közösségnek (házbelieknek, munkatársaknak, tanácsnak,

64