Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9. szám - Kőhegyi Mihály: Tűnődések Szabó Kálmán életéről

pásztoréletet búvárkodta és szerezte meg a múzeum részére az elérhető anyagot, majd a kisipar kötötte le évekig, a híres kecskeméti kétkezi munka, a céhek idejének emlékeit gyűjtötte össze. Leggazdagabb eredményeit a középkori magyar falvak feltárásával érte el.”

Kecskemét közgyűlése külön megünnepelte a nem mindennapi eseményt. A főispán bejelentette, hogy a kultuszminiszter dr. Szabó Kálmán városi múzeumigazgatót, a múzeumfejlesztés és tudományos téren több mint 3 évtizeden át végzett nagyértékű munkásságáért kormányfőtanácsossá nevezte ki. A főispán szakirodalmi, Váry István ásatási munkásságát méltatta, Laczi Pál pedig a városi tisztviselők nevében köszöntötte. Szabó Kálmán válaszában ezeket mondotta: „Három évtized munkája alatt nem csak a múzeum, levéltár és könyvtár, — hanem ennek a városnak polgárai, népe szívem mélyéig hozzám nőttek. Rajongója lettem a város utcáinak, erdőinek, gyönyörű nagy határának, amely másoknak jó búzát, kitűnő bort termett, de nekem bőven ontotta az ős múlt emlékeit, amelyeknek köszönhetem tudományos eredményeimet.

Tisztviselő társaimmal szemben ... nagy előnyt nyújtott. .. foglalkozásom. Ha ő közülük bárki a legkiválóbb felterjesztést készítette el, arról nem beszéltek és írtak. Ha azonban én néhány őskori edényt kiásattam, úgy arról nagy cikkek jelentek meg.”

Az 1940-es évek újra háborút zúdítottak az országra. A szegényedő, egyre több gonddal küszködő város nem tudja kellően támogatni intézményeit, melyek csak tengődnek, de nem fejlődnek ezekben az években. A háború viharának elmúltával a magyar múzeumok felmérik veszteségeiket. A kecskeméti Városi Múzeumról ezt közli a hivatalos jelentés: „A mintaszerűen gondozott s főleg az ősrégészeti, a népvándorlás- és honfoglaláskori, művelődéstörténeti és néprajzi gyűjtemény anyaga, részben légitámadás következtében, részben a beszállásolt katonai alakulatok pusztításai következtében szinte teljesen megsemmisült. A múzeum elpusztult gazdag avar és honfoglaláskori, magyar középkori, halászati és pásztor emléktárgyai pótolhatatlanok. A károsodás 95%-os.”

Szabó Kálmán újult erővel fogott a tárgyak gyűjtéséhez. Kezdeti mellőzések, tudományos munkájának lebecsülése, dolgozatainak ki nem adása nehezítették ugyan munkáját, de a kecskeméti múzeumnál részfoglalkozású kutatóként történt alkalmazása után (1951) nagyobb lendületet vett ez a tevékenysége. Régi alkotókedve is visszatért, céduláit rendezgette, másoltatta, nagyobb tanulmányaihoz hordta össze az adatokat. Pedig odahaza krajcáros kenyérgondjai voltak, nem egyszer nélkülöznie kellett. A Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattára és a Kecskeméti Állami Levéltár úgy segített rajta, hogy régebbi gyűjtéseit pénzért vette meg. Múzeumi tevékenységét olyan odaadással végezte, hogy 1953-ban a szocialista kultúráért kifejtett jó munkájáért kitüntetésben részesült. „A kecskeméti pásztorok” c. dolgozatával részt vett a Tudományos Akadémia II. osztályának pályázatán. A megyei Népkutató Munkaközösség pedig már alakulásakor alelnökévé választotta. Ekkortájt állította össze „A kecskeméti állattenyésztés szókincse és szólásmondásai” c. tanulmányát, melyet a Tudományos Akadémiának küldött el megjelentetésre.

Ezek már életének utolsó, betegséggel, öregséggel terhes hónapjai. Nemsokára örökre megcsendesedett s oda került, ahonnan elindult: Kiskunfélegyházára. Itt porlad csontja, itt ahol a levéltárak homályos mélyéről, szúette régi aktákból, körözvényekből, pásztorösz- szeírásokból, bírósági perekből puha kézzel, melengető szeretettel életre simogatott XVII —XVIII. századi pásztorokat, gulyásokat, kanászokat, betyárokat, ridegek, számadók, bojtárok, csikósok hosszú sora: Nagyfazekas Tóth Demeter, Pincéntekergő Istók, Nagyorrú Juhász Matyi, Pürücze István, Kisgúnyhos János, Bonfordi Kis Pista, Bányó Pista, Keserű Tarka János, Jobsincs István, Körülhajas Nagy Márton, Békázó Pista, Bőrgyűjtő Miska, Busaszőr Miska, Dobsegű János, Félkenyeres János, Gyöngyharmat István, Hosz47