Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - KÖNYVHETI KÖNYVEKRŐL - Horpácsi Sándor: Valkai Zsuzsa: Miért isznak a nők?: [könyvismertetés]
Németh gondolkodása felől megoldani már nem lehet, de az sem lehet, hogy a művelődés viszonyainak átfogó rendezésénél ne vegyék figyelembe Németh László gondolatait. „A magyar föld népe két kultúra közt lebeg. A levetettbe nem nyomhatjuk vissza, az alakulón a szemünk” — mondta Németh László 1929 tavaszán, egy irodalmi esten. Úgy tűnik, már ekkor kész programja volt a magyar művelődés további útját illetően. Valóban: egységes kultúráról álmodott, a népinek és modemnek az összekapcsolásáról, a kérdéskör részletesebb tárgyalásához azonban csak évekkel később jutott el. Ekkorra már kialakította elképzelését a 20. századi szellemiség új jelenségeiről (gyakran használta az új tudomány, új művészet kifejezést), jó ideig azonban csak a magaskultúra kérdései foglalkoztatták. Akkor azonban, amikor találkozott az eszme és valóság közötti különbséggel, s amikor az eszme megvalósításának lehetőségeit kereste, találkoznia kellett a művelődés különböző szintjeivel is. Egy-egy találkozás mindig újabb eszme keletkezését jelentette, ezért van az, hogy noha Németh nem dolgozott ki részletes művelődéspolitikai rendszert, mégis érintette annak majdnem minden lényeges elemét. A magaskultúra mellett így jutott el a tömegkultúra általános kérdéseihez, és a műveltség terjesztésének különböző területeihez. Említésre méltó, hogy az iskola mellett a rádiózást is a műveltség terjesztőjeként igyekezett felhasználni. Mikor rövid ideig a rádió irodalmi vezetője volt, részletesen is kidolgozta a rádiózás reformtervezetét (A Magyar Rádió feladatai). Később az iskolákhoz került közelebb. Már a 30-as évek első felében írt a népfőiskolákról, (A nép Eötvös-kollégiuma) ; a gyakorlati megvalósításhoz azonban a 30-as 40-es évek fordulóján a népfőiskolái mozgalom időszakában jutott el. 1945 utáni, vásárhelyi tanárkodásának alapelvei ismertek annyira, hogy azokkal itt és most részletesen nem kell foglalkoznunk. (Monostori Imre sem szűkítette le a művelődés fogalmát a pedagógiára, válogatásában kevesebb a pedagógiával kapcsolatos — s egyébként is ismert — írás, helyettük rejtve maradt, általánosabb kérdéseket is érintő írásokat is szerepeltet. A pedagógus Németh László megismeréséhez jó kalauz a Kriterion Kiadó Téka sorozatában megjelent, Pedagógiai írások című összeállítás, Fábián Ernő szerkesztésében.) A válogatásban szereplő egyes írások értelmezését, a kapcsolódási pontok megmutatását Monostori Imre elvégezte — ez az írása azonban nem a mostani kiadvány utószavaként jelent meg, hanem A mindentudás igézete című Németh Lászlóval foglalkozó tanulmánygyűjtemény önálló írásaként. A részleteket tekintve is jó, a megértést segítő kalauz ez az írás, így az alábbiakban csupán a Némethet foglalkoztató legfontosabb kérdéseket jelezzük. A 20. századi művészet és tudomány lehetőségeinek keresése mellett érintette az értelmiségi lét, a szerves műveltség problémáit, vizsgálta az egyetemek, középiskolák, általános iskolák és népfőiskolák szerepét a művelődés rendszerében, fölvetette az egyéni műveltség, tömegműveltség; oktatás és demokrácia, művelődés és demokrácia összefüggésének kérdését. Nem mondhatjuk, hogy bármely fölvetett problémára végleges választ tudnánk adni — s azt sem, hogy Németh valamennyi válasza az ideák szférájában mozogna. Eme két ok miatt érdemes gondolkodnunk Németh László művelődéspolitikai írásain. (Múzsák Közművelődési Kiadó, 1986.) Fűzi László Valkai Zsuzsa: Miért isznak a nők? Valóban, miért isznak a nők? A legtömörebb válasz ironikusan és „nőiesen”: csak! Ha tárgyilagosak vagyunk, akkor azt mondjuk, hogy ugyanazért, amiért a férfiak. S itt akár zárhatnánk is a kört, csakhogy semmi okunk a fölényeskedésre, cinizmusra. Korunk új népbetegségével van dolgunk, amely — hatásában — sokkal szélesebb rétegeket érint, mint annak idején a tbc. Valkai Zsuzsa (pszichológus) mintegy százezerre taksálja az alkoholista nők számát, hozzátéve, hogy nem minden eset kerül nyilvánosságra, illetve orvos elé. A férfiak alkoholizmusát már tudomásul veszi a társadalom, van, aki kedélyesen, jópofáskodva, míg mások tragikusan, valóban betegséget látva benne, a nők alkoholizmusát azonban szégyellni „illik”. Az emancipáció bizony még nem mindenütt (minden téren) evidencia. Ez a körülmény megnehezíti az alkoholista nők gyógyítását, hiszen ha a betegség felderítése, kezelése stigmát, megbélyegzést von maga után, akkor működésbe lép egy sajátos (és önveszélyes) elhárító mechanizmus is. Akárhogy is kerülgetjük, először az alapkérdésre kell választ kapnunk: miért is isznak a nők? Nos erre egy egész könyvvel válaszol Valkai Zsuzsa, s ez már önmagában is jelzi a kérdés bonyolultságát. Az alkoholizmus, akárhogy is vesszük — önmagában — csak tünete valaminek. Noé apánk zseniális találmánya: a szőlőbogyóból préselt és érlelt nedű okosan, mértékkel élve vele az örömszerzés forrása. Ünnepet tudunk csinálni vele — írja Valkai Zsuzsa —, márpedig igen nagy szükségünk van az ünnepekre. Hogyan, mitől 90