Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Varga Dávid: Röghöz kötött mobilitás

kívánom adni. Beköltözni csak mint albérlő, vagy mint hozzátartozó lehet. Ebben meg tudnánk egyezni. A ház ára: 240 000 forint. Amennyiben érdekli, szombat délelőttig választ kérek. Kisebb részleteket is elfogadok felmaradóként. Ha személyesen keres fel, kérem foglalót 30 000 forintig hozzon magával. Tisztelettel V. K.-né, P., Marx út 78. (Levél)

Bíró Jánosné: — Egy asszony két és félszobás lakást ajánlott Budán, a körtérnél, de lakottan. Nagyon sürgős lehetett neki a dolog, mert mindjárt táviratozott, hogy vár bennünket, majd megint sürgetett, hogy mielőbb jelentkezzünk. Azt várta, hogy mi kitesszük a lakót, ő meg zsebre vágja a pénzt. Lakott, megosztott vagy bizonytalan tulajdonjogú lakást többen is ajánlottak: 3—4 lakó, tárgyalni nagynénivel, nagybácsival... Ezek a vagy nagyon naiv, vagy nagyon rámenős emberek azt képzelték, lakásért vagy egy lakható szobáért erre is kaphatók leszünk.

Bíró János: — Két hónap múlva újból P.-re indultam. IBUSZ-szobát vettem ki; már napokkal előtte nézegettem a térképet, rakosgattam a leveleket az asztalon, menetrendeket silabizáltam, idegeskedtem és reménykedtem. Egész napos utazás után, holtfáradtan érkeztem meg, másnap pedig nyakamba vettem a várost. Az első, amit megnéztem, egy külvárosi ház volt, ami még nem lett volna baj, de rossz volt a beosztása, nehezen megoldható a fűtése, és a tulaj annyit kért, amennyit — hozzászámolva az illetéket — nem tudtunk üzemi. Nem messze onnét egy másik lehetőség már jobbnak látszott — kész tervvel a tetőtér-beépítésre, barátságos kis kerttel a ház mögött —, de harmincezerrel többet kértek, mint amit adni tudtunk volna. Másnap egy négyszobás tanácsi bérlakás következett a belvárosban. Kívülről a ház nem sok jót ígért, kopott és ócska volt, de belül látszott, hogy jól megépítették és aránylag jól karbantartják. A négy parkettás szoba közül kettőben albérlő lakott. Az asszony, aki ajtót nyitott, nem tárgyalt velem, futott a férjéért. A férje — sovány, izgékony, fekete ember — jött is, és elmondta, hogy azért akarják a lakást két kisebbre cserélni, mert nagy nekik. Természetesen fiktív cseréről lenne szó; ők külön költöznének, ami elfogadható lenne már azért is, mert csak élettársak, eddig nem házasodtak össze. Többször kérték már a tanácsot, hogy a lakást ossza meg, vagy utaljon ki nekik kisebbet — eredménytelenül. Tervük tehát az, hogy ezt a lakást a mi két b-i lakásunkra elcserélik, majd a kettő közül az egyiket rögtön eladják, és az árán egy kisebbet vásárolnak valahol P. környékén, olyat, amelyik bővíthető; később eladják a másikat is, és ennek az árából lámák hozzá a bővítéshez.

Rögvest a tanács lakásosztályára mentünk. Kitzing úr — mert így hívták — gyíkként osont előttem a folyosókon, besurrant mindenhová, és egy-egy udvarias fordulat után fesztelenül tudakozódott; nyilván nem először járt már itt hasonló ügyben. Megtudtuk, hogy a cserének az ő részéről és a tanács részéről valószínűleg nem lesz akadálya, bizonytalan viszont, hogy mi négyen — két felnőtt, két gyerekkel — jogosultak vagyunk-e az ő négyszobásukra. Megállapodtunk, hogy nyomban szerzünk vevőt az egyik lakásunkra, aki a csere után azt Kitzing úrtól azonnal megveszi. Kitzing megkérdezte, mennyiért adhatók el B-n a lakásaink. Megmondtam; elégedetten nyugtázta. Elvben tehát egyezségre jutottunk. Mikor azonban otthon a feleségemmel megvitattuk az esetet, egyre világosabban láttuk: Kitzingéket az vezeti, hogy tanácsi lakásukat valamilyen módon mielőbb pénzzé tegyék. Kitzingnek csak alibi-állása volt, maszek szobafestésből élt. Felesége gyesen volt, anyagilag nem álltak jól; bár két albérlőt is tartottak, tartoztak néhány havi lakbérrel is. Felmerült bennünk az is, nem fizetünk-e rá a fiktív cserére ...

1.5. Dr. O. B. ügyvéd: Tanácsi bérlakások értékké tétele fiktiv cserével nagy kockázattal jár. A városban az ellenőrzés jó, egy éven belül feltétlenül utána néznek, hogy a jóváhagyott csere ténylegesen végbement-e, s ha nem, akkor „az eredeti állapot helyreállitása” következik. (Levél)

— Egy nehézkes írású férfitől is jött levél; rejtélyes volt: nem oda kérte a választ, ahová lakásnézőbe hívott, és a házban csak a nap egy bizonyos órájában várt rám. Mindenesetre ott volt, ajtót nyitott: József úr, nagy darab, mackómozgású, bumfordi ember, frissen vasalt kék munkaruhában, mint egy elegáns lakatos. Ridegen és tárgyilagosan mutatta meg

69