Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Varga Dávid: Röghöz kötött mobilitás

a házat, amelyben látnivalóan nem lakott, hanem legfeljebb ágyra járt. Az épület egyik felében, amit nekünk kínált, egymásba nyíló három szoba volt, apró ablakokkal — illetve az egyik szoba és a fürdőszoba ablak nélkül —, padló és bevezetett villany nélkül. A „fürdőszoba” túlzás, mert ezt meg a WC-t csak komoly átépítéssel lehetett volna kialakítani. Kint, az udvaron rámszólt, hogy halkabban beszéljek, és lopva a szomszéd ház felé pillantott. 150 000 forintot kért volna tőlünk a házrészért, meg hogy a villanyt, a vizet fizessük, de nemcsak a másik fél házat tartotta volna meg, hanem a haszonélvezeti jogot az udvarra is. Vagyis kapnánk egy ósdi félházat, amiben annyi az átépíteni, toldozni- foldozni való, hogy felemészti minden pénzünket. Jó esetben egy év alatt rendbe hozzuk, de közben két gyerekkel — az egyik csecsemő — hol lakunk?

— Másnap egy két és fél szobás lakótelepi lakás következett a város déli részén. A tulaj egy nagyvállalat dolgozója, mellékesen maszek kőfaragó, iparengedélyt akar váltani és B.-re költözni. A lakásért az egyik b-i lakásunkat kéri — persze, ha megfelel neki —, plusz 150 000 forint ráfizetést. Ebből akarja kifizetni a munkástámogatást, melynek révén a lakáshoz jutott. (A munkáslakások állami támogatása általában és valójában ennél magasabb. — V.D.) De végleges ajánlatukhoz még az is kell, hogy Ligeti úr az iparengedélyhez szükséges papírt megszerezze, ez pedig még akár egy évig is elhúzódhat. Ezenkívül még legalább öt lakást vagy házat néztem meg. Négy cimhez a városi ingatlanközvetítőnél jutottam, ahol azonban nem kezeskedtek érte, hogy a kapott címek még „élnek”, mert az ügyfelek csak leadják címüket, de ha közben a lakást már eladták, azt nem jelzik. A házakat megtaláltam, de tulajdonost egyet se. Három bizonytalan ügy — ennyi volt második utazásom eredménye; ez öt napba került és csaknem kétezer forintba a családi költségvetésből ...

Bíró Jánosné: — Másfél hónap múlva én utaztam ... Kitzing úr nagy ovációval fogadott, a felesége kávéval kínált. Körbevezettek az „igazán lehet valamit csinálni belőle” lakásban; 30—50 ezer forintból lehetett volna új fürdőszobát kialakítani, a konyhát rendbehozni, festeni, tapétázni, satöbbi... A meglepetés akkor ért, mikor Kitzing megkérdezte: a b-i lakások, ugyebár, tehermentesek? ... Közöltem, hogy nem, mire ő: — Akkor nekem ebből mi a hasznom?!... Vagyis két tehermentes, összkomfortos, viszonylag új, illetve teljesen új öröklakásért akart elcserélni egy tatarozásra szoruló, régi komfortos, tanácsi bérlakást... A mi két lakásunk értéke megközelítőleg 600 000 forint tehermentesen, ám ő ennél többet számolt: 4—500 ezerrel lakásonként, a p.-i árak szerint. Mellékesen: nem tudom, hogyan jelenthetett be két házaspárt szobánként 1500 forintért, miközben — mit megtudtam — a lakás bérét két éve nem fizette... József úr ingatlanát is megnéztem, de elfogadhatatlannak találtam a feltételeit. Megkérdeztem: hozzájárulna-e az egyéb átalakításon kívül a padlástér beépítéséhez is, ti. ezzel ki lehetett volna alakítani a házrészben két plusz félszobát. Borzasztóan bután nézett rám: — Mért, hányán vannak? — Két felnőtt, két gyerek. — Akkor minek maguknak akkora? ...

1.6. A falusi osztályharc különösen élessé vált a XIII. sz. folyamán ... A „Szabad jobbágyok” ... elérik költözési korlátáiknak ledöntését, általában akkor hagyhatják ott urukat, összes vagyonukkal együtt, amikor akarják. (...) A röghöz kötött szabadosok és szolgák sokkal nehezebben és lassabban értek el sikereket... Éjjelenként olykor egész falvak lakossága indult neki, magával víve állatait és minden mozgatható holmiját, hogy titokban áttelepüljön olyan földesúr birtokára, akinél kevesebb sanyargatást, kedvezőbb életkörülményeket remélhetett... A tömeges vándormozgalom nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a szabadosok és szolgák is megszerezzék költözési szabadságukat. (Egyetemi tankönyv)

Bíró János: — Eddig csak érdeklődtünk, igazi meghatározó lépés nélkül, most viszont úgy határoztunk, hogy az egyik lakást eladjuk, hiszen ha lesz majd lehetőség, könnyebb lesz egyet eladni, mint kettőt. Szerencsénk volt: gyorsan találtunk vevőt kisebb lakásra, akinek sürgős volt a dolog. Azt hittük, legalább ez az első lépés könnyű, de kiderült: egy sima adásvétel is több hetes procedúra, mert:

70